Elérkezett az a perc is, mikor már nincsen a terhemen a diplomamunka. Nem gondoltam volna, de így utólag visszatekintve hiányzik ez a folyamat is. Ezt az érzést már számtalanszor éreztem a szólóest után, meg az osztálykirándulásain után. Komolyan néha arra gondolok, hogy miért vagyok szomorú???hiszen egy jó dolog történt! ne legyek már szomorú!!!!!!!! Talán egy kicsit fel vagyok pörögve, mert azért boldogság is van bennem. Én csütörtökön adtam elő a diplomamunkám.
Gyűltek az emberek a teremben, de végig arra koncentráltam, hogy ne izguljak, és ez sikerült is. Nagyon sok ember jött el, aminek nagyon örültem, és nem volt hátrányomra. Mikor kimondták a nevem, hogy é következem, akkor elkezdtem egy picit izgulni. Több félelmem is volt. Nyolcadikban már volt egy hasonlóan nagy méretű előadás sorozatunk, ahol szintén évesmunkákat kellett előadni. Akkor nagyon izgultam előtte, és az előadáson is volt olyan, hogy a gondolataimat elvesztettem és nem tudtam mit mondjak. Na ezektől tartottam picit, hogy ezek ne jöjjenek elő. Elkezdtem tehát a diplomamunka előadást. Nagyon jó volt, nem izgultam tudtam beszélni, és a saját gondolataimat kellett mondanom, úgy hogy ez nem okozott nagy problémát. Folyamatosan beszéltem, és remélem érdekesen. Nem készültem fel túlzottan az előadásra. Előző este elmondtam magamnak az előadást, jól ment, és reméltem, hogy ezt az előadásra is át tudom menteni. Élmény volt beszélni! Tényleg, nem tűnt fel az a fél óra, és abszolút jól esett. Ezzel az utolsó nagy izgulni való dolgot is teljesítettem magamban. Jöhet színdarab:):):):)nagyon nagyon nagyon várom már. Profi munka lesz:) Az életértelme........nekem ez amit mostanában teszek:)
Ma már csak egy nap van a diplomamunkákból és vége:) mindenki közösen megkönnyebbül. Ez biztos jó lesz. A előadásra írtam egy zárszót, amit ide is beszeretnék szúrni. A zárszavam ez volt az előadáson, ami ide is nagyon illik, ezért szeretném ide is leírni, hiszen abban a pillanatnyi gondolataimat írtam le, fogalmazom meg.
Gyűltek az emberek a teremben, de végig arra koncentráltam, hogy ne izguljak, és ez sikerült is. Nagyon sok ember jött el, aminek nagyon örültem, és nem volt hátrányomra. Mikor kimondták a nevem, hogy é következem, akkor elkezdtem egy picit izgulni. Több félelmem is volt. Nyolcadikban már volt egy hasonlóan nagy méretű előadás sorozatunk, ahol szintén évesmunkákat kellett előadni. Akkor nagyon izgultam előtte, és az előadáson is volt olyan, hogy a gondolataimat elvesztettem és nem tudtam mit mondjak. Na ezektől tartottam picit, hogy ezek ne jöjjenek elő. Elkezdtem tehát a diplomamunka előadást. Nagyon jó volt, nem izgultam tudtam beszélni, és a saját gondolataimat kellett mondanom, úgy hogy ez nem okozott nagy problémát. Folyamatosan beszéltem, és remélem érdekesen. Nem készültem fel túlzottan az előadásra. Előző este elmondtam magamnak az előadást, jól ment, és reméltem, hogy ezt az előadásra is át tudom menteni. Élmény volt beszélni! Tényleg, nem tűnt fel az a fél óra, és abszolút jól esett. Ezzel az utolsó nagy izgulni való dolgot is teljesítettem magamban. Jöhet színdarab:):):):)nagyon nagyon nagyon várom már. Profi munka lesz:) Az életértelme........nekem ez amit mostanában teszek:)
Ma már csak egy nap van a diplomamunkákból és vége:) mindenki közösen megkönnyebbül. Ez biztos jó lesz. A előadásra írtam egy zárszót, amit ide is beszeretnék szúrni. A zárszavam ez volt az előadáson, ami ide is nagyon illik, ezért szeretném ide is leírni, hiszen abban a pillanatnyi gondolataimat írtam le, fogalmazom meg.
Valahogy le kell zárnom, valahogy be kell fejeznem. Nem tudtam elképzelni egy fél éve, hogy mit fogok én írásban leadni. Most már látom, ezt az irományt fogom leadni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen bőre tudom szaporítani szavaimat. A folyamat hiányozni fog. Életre szóló élményt ad majd nekem. Mikor majd 74 éves öregember leszek, ülök majd a karfás székemben és ezt fogom olvasgatni. Milyen érdekes lesz újra ezt az utat felidézni! Rossz magamban kimondani, hogy lassan itt a vége Waldorfos éveimnek, legalábbis diákként. Emlékszem, mindig ettől a munkától rettegtem általános iskolában. Most itt ülök a folyamat végén, és bánom, hogy vége, mert hát bizony
vége van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése