Karácsony

Karácsony

Azt sem tudom, hogy milyen nap van?
Harmad napja bejgli szag van.
Miért lenne a bejgli szagos?
Szép szó szerint: illatos
Annyi étel jutott a vérbe
Szeretném ha meg kímélne
Megvolt minden ajándék
könyv, ruha, gitárkellék.
Családi vacsora, ebéd, beszélgetés
Van a világba téma, nem is kevés.
Vége az ünnepeknek, köszönöm
ennyi elég
Csak a szeretet ha lehet
maradjon még...

Mikor el kezdtem ezt a bejegyzést íri, azt hittem lesz időm befejezni, de most látom, hogy nincsen úgyhogy csak annyit írok, hogy utólag is
Boldog Karácsonyt mindenkinek!

(folytatás, mikor lesz idő) :)

plázázás - vizsga

Gondolkodom, hogy mivel vezessem fel ezt a bejegyzést? Azzal, hogy holnap vizsgázom? Írjak arról, hogy a hétvégén milyen torokfájdítóan sokat énekeltünk és, hogy ezért végre pénzt is kaptunk? Kezdem az utóbbival.
     

         Mint már a bevezetésből sejteni lehet, ez egy igen csak muzikális hétvégére sikerült. A Waldorf diákkórus kapott egy olyan munkát, hogy két hétvégén keresztül 10:00-tól 17:30-ig énekel. Természetesen jól megfizetve. Megérkezett a gyümölcse annak, amit mi már 2 éve azt hiszem mondhatom azt, hogy igencsak keményen csinálunk. Rengeteget próbálunk, készülünk, tanulunk új dalokat és Bencze László (Karnagy) óriási erőfeszítése és munkája valamint zenei profizmusának hála, egy profi dolgot sikerült teremteni.. Azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy a Waldorf diákkórus egy igencsak magas szintre lépett. Önmagában egy plázában énekelni nem egy nagy was is das, hiszen egyik plázát sem úgy tervezték, hogy abban egy kórus énekeljen. Nem olyan az akusztika, nem olyan a hangulat, inkább a manipulálás és a gépzene a menő. Viszont az, hogy pénz kapunk a munkánkért, az már valami. Eddig nem sokszor kaptam pénzt a művészi teljesítményekért, legyen az egyéni, csoportos stb. Természetesen pénz úgy mint pl. osztály, vagy úgy mint kórus már kerestünk, de az általában közös kasszába ment. Más mikor rendesen kapsz azért mert teljesítesz. Most ez beteljesült, pipálva. Jöhet a della. (De egy pénzt centrikus bejegyzés!) 

Plázázás maga: iszonytatóan fárasztó. Mentálisan és fizikailag lenulláz. Azokat a dalokat amiket énekeltünk 4 napon át félóránként énekeltünk azért most mondjuk december 27.-ig nem szeretném énekelni-hallani stb. 

Az esetben énekelném még, ha mennénk a Vörösmarty térre kalapozni. Oda is engedély kell, mert valakiknek azt hiszem fáj, ha valaki egy kis jókedvet, szeretetet próbál adni másoknak. VIGYÁZZ BÜNTETIK HA ENGEDÉLY NÉLKÜL UTCAZENÉLSZ...Van azonban jó oldala is a plázázásnak. Ha meglátsz egy szép Ferrerorochés lányt, vagy egy a mozgólépcső mellett álló kecses, formás t-mobile szóróanyagot osztogató lányt, akkor ne légy rest elénekelni nekik egy "love of my life"-ot, vagy egy "singaba hambayotinát". Mi ezt tettük, baromi jó érzés. 

Ú, meg kell tanulnom csajozni már erre is rádöbbentem, na de ez más téma...

     

Szeretnék azért arról írni, hogy a nagyon kedves és tényleg nagyon kedves "főnök", mert mégis csak munkaadónk, de valójában egy barát szóval Mezey György (aki a kórusos munkát adta az Euro centerbe) tökéletes világot teremtett a csapatával az euro centerbe. Az hiszem példaértékű ez a dolog, hiszen egy igényes világot tervezett meg, amiben a gyermekek felszabadultan játszhatnak és a családok békében hangolódhatnak a karácsonyra. Rengeteg manó volt ott, akik csupa szórakoztató dolgot, játékot hoztak oda. Azt hiszem lehet értelmesen is kihasználni egy plázát és szép dolgokat adni az embereknek. Köszönöm! 

Végül az iskoláról, így búcsúzóul. Holnap van életem első vizsgája. Téma: Pszichológia. Van bennem izgalom, mert azért nem tanultam agyon magam. Bízom abban azért, hogy sikeres lesz, de ez a tanáron is múlik, hogy mennyire figyeli a puskázást ;)
Most pedig rávetem magam a Pszichológia mély stresszes, stresszmentes, behaviorista világába :)

blzs
zene blog írás közben: Yolk vegyes :)
ui.: hamarosan demó!

Újra írom a blogom!

          Üdvözlök újra mindenkit, itt!
Utoljára 2010.szeptember 21.-én írtam, ami már nagyon régen volt.Azóta a Dunán már sok víz lefolyt és mit ne mondjak vészesen (csak a hajóknak vészes)leapadt.
Ebben az egy évben és két hónapban rengeteg dolog történt! Megszokott dolog, hogy változnak a dolgok, így hát azzal senkit nem lepek meg szerintem ha azt írom, hogy változtak a dolgok
Pl.:
- Sikeresen leérettségiztem
- Főiskolára járok (Kodolányi János Főiskolára)
- Yolkkal alkotunk
- Kórussal is nagyszabású dolgokat csinálunk

          Most, hogy így összefoglaltam az elmúlt egy évet, így már rátérhetek azt hiszem aktuálisabb dolgokra, mint például, hogy miért is írok újra?
Elkezdtem olvasni az eddigi irományaimat, na fogtam is a fejem, hogy milyen ember is vagyok én. Arra gondoltam, hogy jobb ha összeszedem a dolgaimat, leírom a benyomásaimat egy blogba, mint hogy azt egy a feledés által kihelyezett koszos konténerbe hagyjam veszni. Rám fér az összeszedettség, mert őszintén szólva egyenlőre eléggé keresésben állok önmagammal szembe, hogy ki vagyok én? Mi a helyes út? Sokszor mikor ezeken a kérdéseken filozofálok nem igazán kerülök jó hangulatba, így azt hiszem kisebb fajta depresszión is túlestem, de a lényeg TÚLESTEM.

           Az előző Yolkos projektben sikerült újra ízig, vérig waldorfosnak éreznem magam. Készítettünk egy karácsonyi koncertet, amibe sok újítást végeztünk, ezt nem részletezem most, akit érdekel olvassa el Ákos blogját :) Szóval mikor ennek a folyamatnak vége lett megint elő jött a régi érzés, vagyis a szomorúság, hogy vége egy folyamatnak, de hála istennek van még ötlet és erő az újabb folyamatok megalkotására. Most ki is mondtam azt a dolgot amit a lényegesnek találok a vég cél mellett, a tanulásban, a zenélésben, mindenbe lényeges a folyamat! Úgy veszem észre, hogy a főiskolán kevésbé figyelnek a folyamatra és igazából mindenkinek a lényeg a diploma stb. Alapból az előadások olyanok, hogy semmi személyes, de ez nem is feltétlen baj és nem is lenne lehetséges. A lényeg, hogy a Kodolányiban is megtaláltam azért a társaságom ami kellemes, szórakoztató és ha gond van segítőkész...
          A kapcsolat az osztállyal (b-vel) akikkel fontos azokkal megmaradt, akik meg igazából szarnak a fejemre azokat meg elfogadom, nem is probléma az.

Majd folytatom a blog írást, csak most tanulnom is kéne valamit, hiszen hétfőn vizsga...Örülök hogy újra írok, szép napot mindenkinek!

ui.: John Lennon - Milk and Honey

(ez egy filozofálgatós rész., ne olvassad ha nem érdekel) 

Természet&Kondi.

Ma is mint általában mindennap hazaérkeztem a suliból, letettem a cuccom, és mivel gyönyörű idő volt,  nem is volt kérdés, hogy futni indulok. Rengeteg energiám van mostanában, meg úgy általában, ezt nagyon jó levezetni futással. Futás közben az emberben kavarognak a gondolatok. Velem is ez történt mai napon. Nem egy érdekes téma, de azért lejegyzem, hogy legalább magamnak meg legyen. Szóval ahogy futok a dunaparton, a természetben, a fák között, szélben, napsütésben rájöttem, hogy az ember mennyivel másabban alakul, ha a természettel edzi magát. Szembeállítottam két dolgot egymással. Az egyik amit én is csinálok, futok a szabadban, a természetben, a másik dolog pedig a konditerem fitneszterem stb. Két érdekes dolog pláne a mai világban...Kondi terem és a fitnesz termek világa egy különös világ, de mielőtt erről beszélek, szeretném elmondani, hogy egyáltalán nem vagyok ellen, de vele se, tehát nem piszkálásból írom ezt, ez csupán az én meglátásom...Tehát a kondi teremek. Az utóbbi időben körülöttem sok ember, haver elkezdte ezt csinálni. Egyre jobban közeledett ez a világ felém. Testvérem is elkezdte, apukám régóta csinálja, én pedig gondolkodtam rajta. Erősen vonzónak tűnt, hogy ú lemegyünk gyúrunk, és jön az izom, erős leszek, majd minden lány az enyém lesz stb. Szerencsére nem kerültem bele ebbe a világba, s ma láttam meg az értelmét, hogy miért is.Szerintem egy ember, ha természetben edzi magát sokkal jobban ember lesz, nem lesznek ugyan hatalmas izmai, de sokkal tapasztalata, állóképpessége és megfelelő ereje is lesz. Egy ember, aki mondjuk hegymászó, akár sziklamászó, vagy akár csak sima futó. Ők mint tapasztalnak, ők a Földön vannak, mi a természet része vagyunk, és ha mi ezzel erősítjük önmagunk, akkor sokkal többet nyerhetünk. Egy ember igazi ember tud lenni, ha mozog kint a szabadban és érdekes, de a konditeremben amiben emelgetik a sok vasat, erő az van és termelődik rengeteg. Munka is van, de egyszerűen azzal nem tapasztal az ember, ez most furán hangzik (pláne, hogy én mondom) Waldorfos gondolat, de a lélek nem nyer semmit azzal, vagy is csak lényegesen kevesebbet... Nem süt a nap, nem fúj a szél, nem botlasz el, persze vannak nehézségek, de még is... Az élet ott van kint, az élet tanít, és te edzheted magad halálra bent a teremben, ha kikerülsz olyan terepre, olyan dolgokba adott estben, a nálad adott estben 20 kilóval izomban kisebb emberek többet tudnak nálad, mert ő mondjuk kint sportol. No mindegy ezt most lehet hogy nem ment értelmesen leírnom, de ma ezt gondoltam miközben futottam.. Jó egészséget mindenkinek :)

Köszönök mindent Peti...

Fut a könnycsepp, gurul az arcokon
a szemhéjadon kövér, sima az arcodon
Fut a könnycsepp egy tóba gurul
háborog a tó vize irdatlanul!
Miért sírsz barát, hisz veled vagyok?
(kérdi egy hang váratlanul)
Mindennap, este, éjszaka figyellek
Ha felnézel az égre látsz egy szép csillagot
          én vagyok
Ha felnézel az égre, s a napot látod
  onnan figyellek én a barátod
Ha a földrenézel növényt állatot látod
   ők mind a barátod
Figyelmemben ledöbbentem arra eszméltem
eltűnt a hang és nem hallom
Körülnéztem s láttam a  csillagokat
éreztem , hogy a szívem már nem hasogat
könnyebb a lelkem, hogy a búcsút te mondtad
kívánok neked gyönyörű napokat!
A tó vize már csak egy folt volt
de a felszíne kisimult volt
egy könnycsepp a szemembe dudorodott
majd mikor akkora lett
a tóba ugrott
Így búcsúztam el a  hangtól
Barát velünk vagy
s a szél elfújta a hangodat!

Petinek írtam egy dalt, most leírom ide a szövegét.

Mikor körünkből
kiszakadtál
Aggódtunk érted,
velünk maradtál
Mikor körünkből
kiszakadtál
köréd álltunk
úgy aludtál

Várunk vissza
mindenki tudja,
hogy vissza fogsz térni
ebbe kell bízni!

Waldorfos kör
egyben marad
Függetlenül
éppen hogy vagy.
A lelked erős
ezt bizonyítod
Az élet rövid
ezt te is tudod
"nem is adom fel"
ezt ordítod

Várunk vissza
mindenki tudja,
hogy visszafogsz térni
ebbe kell bízni!


blzs


zenére íródott a szöveg, majd elő is lesz adva!

"milyen tábor volt" (mitábor volt)

Átéltem a nyár végén a nyár számomra legszebb, legértelmesebb programját, egy kórustábort. Waldorfos diákok kórusa ez  a kórus amelynek én is tagja vagyok, úgy mint sok-sok osztálytársam ( Rószi, B.Anna,Blanka,Eszti,Ági,Ákos)...Az össze tagot most hosszú lenne leírnom, szívesen leírnám ,de most sok lenne. Bencze László vezényel, szervezi, vezeti és ő az atyja a kórusnak. Egyik nyári nap mikor éppen Gyulán voltam felhívott a Laci, hogy lenne ez a kórustábor, és hogy tudok-e menni, avagy nem? Ez volt a kérdés. 2010 Augusztus 25-29-én volt! Érdekes volt, hogy belegondoltam ,hogy úristen nyár utolsó napjai és én meg lemegyek kórustáborra, hát akkor mi lesz velem? Mikor csajozunk? Mikor nyárzáró bulizunk? Mi lesz , úristen...! 

"blzs életed döntése, hogy elmentél ebbe a táborba" -most így gondolom. ISZONYÚÚÚÚ ÉLMÉNY VOLT, JÓ VOLT! (mitábor volt) :)
Nemakartam menni, az-az kedvem nem volt de végül a nyár legnagyobb és legszebb programja lett, és a kórust is nem hogy megkedveltem, mert hiszen már eddig is kedveltem jó alaposan és szerencsésnek éreztem/érzem magam hogy ide tartozom, de meg is szerettem ezt a  kórust. Az embereket, a dalokat pedig nem kellett sokat erőltetni, hiszen eddig is szerettem :) Szóval lementünk. A Kováts Zsolt, a Kováts Veronika apukája volt olyan rendes és levitt minket Bérre, ahol ez a tábor volt. Bér egy gyönyörű hely, érdemes lenézni oda. Sokan kérdezhetik, hogy mi van ott? Sok minden nincsen látszólag egy szegényes pár száz fős falucska mindenféle nemzetiségű emberrel. Elmondom, hogy valami fantasztikus, egyszerűen jó érzés ott lenni. Áll ott egy kicsike kis paraszt házikó(ami nem is olyan kicsike) és valaki a házikóban, valaki pedig sátorban lakott. Van egy gyönyörű diófa, ami átöleli az egész telket, még akkor is , ha ugyan a valóságban nem öleli át, mert hát jóval nagyobb a telek annál, hogy egy diófa ölelje át, de akkor is ez a diófa valahogy őrzi, anyja ennek a helynek. Árnyékot ad reggelihez, árnyékol eső elöl, és egyszerűen figyel. A hely valahogy így írható le. A próbák, amiből volt bőven,iszonyatosan jók voltak, és gyönyörűek a dalok.A próbák az imaházban voltak,csak úgy mint az étkezés.Egyszerű életünk volt, de úgy éreztem kivételes helyzetben vagyok még is. A tábor rávilágított több dologra is, ami még az érettségiben is, sőt az egész életemre is hatással lehet. Rájöttem, hogy az hogy egy ember egy kórusban énekel az egy hatalmas kincs. Ez a kórus nem akármilyen, ez valami fantasztikus, olyan dolgok születnek így közösen, hogy ez valami embertelen. Van hogy egy próba hétvégeket vesz igénybe, sokszor kell utazni, költeni az utazásra, de egyszerűen megéri. 

Tábor maga rádöbbentett, hogy én jó helyre kerültem. Ez a kórus megmarad sokáig (legalább is nagyon nagyon remélem) valahogy ez pótolni, vagy nem is pótolni de az iskola a Waldorfos gimis éves helyére lépni tud. Rádöbbentem, hogy mennyire szeretem ezt a zenei stílust, rádöbbentem, hogy zenével szeretnék foglalkozni és zenész szeretnék lenni, valamint zenéből fogok érettségizni... A kórustáborban esténként nem vetettük meg az alkoholt, ami elsőnap volt még kérdés volt, hogy ha berekedünk a tenor szólamot hogy fogjuk bírni. Első éjszaka után kiderült az, hogy lehet ezt bírni, csak erős torok kell :) Hatalmas Waldorfos játékok folytak, mint pl. a Puszicsata, mondjuk a többi nem Waldorfos, de unoztunk, és egyéb kártyák. A házipálinka is fogyott rendesen, hiszen hála az égnek a faluban való kérdezgetésnek , pálinka után való kutatásnak lett értelme. Elmentünk egyik nap kirándulni, ami szintén fantasztikus volt. Az andezit sziklákhoz, vagy vulkáni maradványokhoz kirándultunk. Egy szikla peremen énekeltünk három dalt...előttünk a hegyek, naplemente, és körülöttem olyan emberek akiket szeretek. Ez kell nekem az életben, hogy ezeket a perceket éljem át, és ezért kell küzdenem, hát egyet  megígérhetek, hogy ezekért a percekért fogok élni :)

A kórs tagok akik a táborban ott voltak:
Bencze Laci

Békés Anna, Thurnay Rózsi, Deli Orsi,Kertész Janka,Molnár Blanka, Tímár Eszti,Szegő Ági, Veronika Holczer, Soltész Juci, Bencze Janka, Bátori Ákos, Tóbiás Dani, Galambos Tamás, Sármási András, Thurnay Lőrinc, Varga Balázs  

 :) 

jó volt! 

mikor Béren belépsz a kapun nézz fel az udvarba, és nézz mélyen a diófa szemébe ajánlom érdemes!