Mitől van eleje és vége?

mitől van eleje és vége ?

mitől van közepe és széle ?

mikor vagy benne ?

mitől vagy benne ?

ha tudnánk,

lennénk ?

lenne ? 

Láng

 A remény láng

legbelső 

falai az élet 

hús, vér, lélek 

A remény lángol 

legyél bárhogy és bárhol 

A remény távol 

akkor is lángol 

eltakarható, de 

belőlünk kivehetetlen 

takarózz ki

Pihenem

Pihenem 

Ha éppen pihenem a feldúlót 

Mocorgok 

Forgat 

Megnyúló éjszakában álmatlanság 

Tétlen 

Tesz vagyis inkább tenne 

A legjobb amit tehetne 

Ha kikapcsolna 

Pihenne 

De hajtja őt az éberségbe 

Az egyre nehezedő súly 

Az abból születő 

Stressz 

Egyszer vége lesz 

Szépen lassan 

Megnyomja a féket 

Jöhet az egyensúly 

A feladat 

Kész lesz 

Másfél méter távolság, visz hozzám közelebb

 ...Eleinte szokatlan, furcsa, aggasztó, félelmetes érzések fogtak el. Ugyan félni nem féltem,

nem vagyok az a félős, annyira talán nem került közel hozzám a dolog, de éreztem, valami

hirtelen nagyon megváltozott. Elkezdett tetten érhető lenni. Boltokban nincsenek termékek,

észvesztett vásárlás, ugyanakkor üres buszok, üres utak, bezárt üzletek. Leállt a világ?

kérdeztem magamtól. Jönnek a hírek, a barátok elvesztik állásukat, elkezdett közeledni,

bezárnak a kultúr helyek, leállnak a rendezvények, nem lesz többé munkám? Hirtelen az

emberek számára fontossá válik a futás, előtérbe kerül az erdő, a parkok, a mozgás, a

természet, értékelni és használni kezdték azokat a dolgokat, amelyeket még szabad.

Pedig eddig is szabad volt, eddig is ott volt, csak más derengett a szemük előtt.

Ezt láttom a körülöttem lévő világban és ebből szűrtem le én is következtetéseimet és jöttem

rá dolgokra.

Az egyik nagyon fontos dolog a megnyugvás. Megnyugodtam, mert tudom az aggodalom, a

pánik nem segít a helyzeten, de szerencsére erősen okot sem kaptam rá. Máshogy hat az

emberre. Én magam mivel sokat járok olyan helyekre, ahol kevés emberrel találkozom,

hegyeken, mezőkön, erdőben alszom, vagyok, amikor csak tudok, így örömmel és

nyugalommal tölt el, hogy van hova mennem. Tudom, hogy ismerek olyan helyeket, amiket

bármilyen „válsághelyzet” is lenne, könnyen elérem és ott nem lehet bántódásom. Nem arra

gondolok, hogy segítségemet nem adnám, s inkább elbujdokolnék, épp ellenkezőleg, inkább

segítek jelenhelyzetben, erőmet és tudásomat adom, ahol tudom és lehetőségem van,

azonban ezt stabilan úgy tehetem, ha tudom, hol töltődhetek fel. Ha ismerem azokat az

eszközöket, amik nekem erőt adna. Látni a naplementét egy hegy tetejéről, várni a holdkeltét

a hegy túloldaláról, vagy csak nézni a pattogó tűz lángját a csillagos ég alatt és élvezni,

ahogyan a poros nadrágomba ivódik bele a füst.

Gondolkodni való is van bőven. Eddig is volt, most azonban mintha mindent lesöpörtek volna,

egyformán és tisztán, lelassulva újratervezhetünk. Nézhetnénk a helyzet negatív oldalát,

hiszen van, de mindennek megvan a maga pozitívuma és ezekre fontos figyelni, hiszen azok

felé érdemes terelni tetteink, legalábbis így érzem.

Vajon mit tanulhat az egyén? Mit tanulhatok én? Érzem, hogy változnom kell, hogy a világ

változni fog és hogy szükséges is, de merre?

Mit jelent közösségben lenni? Mit jelent másokkal érintkezni? Mit jelent kulturális

programokon résztvenni? Mit jelent a családdal találkozni? Mit jelent az együttlét?

Mit jelent a természet? Mit jelent az erdő? Mit jelenet az évszak?

Mit jelent a társadalom? Hogyan élhető a társadalom? Hogyan fenntartható az élet, s ez a

körforgás? Mit jelent a sóhaj, a mély lélegzetvétel mások társaságában?

Alkossak választ a létemmel? Alkossam a választ? Úgy érzem többen már elindultak a válasz

után, régóta keressük és próbáljuk a választ megtalálni, s talán most még többen erre

döbbennek rá, talán többen hasonló kérdésekre keresik és teremtik majd a válaszokat.

Ezen kérdések közepette gondolkodom az életemen és azon, hogy tulajdonképpen ez a másfél

méter távolság visz hozzám közelebb...Hogy talán ebben a lassulásban jobban magam lehetek,

megismerhetem magam ,mert van időm, s ha én tisztába vagyok magammal, akkor talán a

világ felé is tisztább dolgokat tudok adni.

Ezeken dolgozom.

A világ szép, valahogy ezt érzem.


2020.04.15. 

Ebéd

Főzök ebédet
Mert itthon vagy
Nem főzök mert
látni szeretnélek
Főzök értünk
Magánynak nem
Remélem érted
Főzöl ebédet
Ébredünk
Ebédre valami közöset eszünk
Nincsen közös
Ma is magányt éhezek
Nem főzök hogy láthassalak

Horizonton itt, ott még sehol

Kontinensen túl nézek
nézek a holdra
kapcsol a lelkem
sárgás lepelben
hogy ő is lássa

ő is látta nem hiába
kapcsolt a lelkem
a holdra néztem
hogy ha így
az is vele teljen

Nagymaros felett
kel fel
még az én horizontom felett
is alig
aztán órára rá
már a fejem emelni kell
fent van a hold
már talán ő is látja
ellátszódik Dél-Amerikába 

Köztünk szerelem

Mindenhol élnek férfiak

akik után mehetünk

mindenhol élnek nők

akik után mehetünk

köztünk szerelem

köztünk szerelem volt

köztünk szerelem

köztünk szerelem van

a tüzet gyújtom

a tüzet éltethetem

mindig gyújthatom

mindig éltethetem

magunkközt keres

magunkközt kereshetjük

magunkat keressük

magunkat kereshetjük

köztünk szerelem

köztünk szerelem volt

köztünk szerelem

köztünk szerelem van

ha van az életem

kinél van

van életem

miért van

ha van a találás

miért nem találsz

ha van a találkozás

hogyan?

köztünk mikor belép

hogyan vehetem

hogyan vehetem észre

hogy közénk belett lépve

köztünk szerelem

köztünk szerelem volt

köztünk szerelem

köztünk szerelem van

kiül az arcodra a bánat

azt is szeretem

kiül arcodra az öröm

azt is szeretem

belül miért van bánat

azt is keresem

hogy legyen öröm nálad

szeretve teszem

belül miért van öröm

azt is figyelem

próbálom megadni

magadnak megadni

adom keresem

köztünk szerelem

köztünk szerelem volt

köztünk szerelem

köztünk szerelem van