2016. február 18., csütörtök

Lék

Én még mindig ott ülök ahol Veled
izzadva figyelem a napot és a hűlt helyed
a hold is félve mutatja magát
lehet nekem is tennem kéne ellene

Hogy itt legyen a másik felem
 ne a pusztító karmoló énem

Tovább tovább tovább
tovább tolom a széket
ledöbbenve keresek léket
Megpillantom,
felé lépegetek,
hogy vegyek egy mély
lélegzetet.


2015

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése