Keveset zenéltem mostanában. Mindenből keveset csináltam, ami alkotó, ami én vagyok. Keveset írtam, keveset olvastam, keveset kirándultam (ez már április óta kevés), keveset figyeltem az érzéseimre igazán, de miért? A Waldorfeszt utáni "visszatalálási" folyamat okozhatta, mindenesetre most eldöntöttem, hogy legalább egy kis feljegyzésbe belevágok, ezzel is elkezdvén az alkotást. Ma megyek a Mátrába, meglátogatom édes nagyszüleimet. Bár az internet vaskarma már oda is elér, azért igyekszem majd kihasználni a környezetváltozást és újra visszatalálni egy nyugisabb kerékvágásba.
Borzasztóan izgalmas dolgok vannak a feszt kapcsán (is) az életemben. Egyfelől óriási öröm, hogy a Waldorfeszt ennyi embernek okozott örömöt, ez elképesztően hat rám, mondhatni alig hiszem el. Tervezem befejezni a fesztivállal kapcsolatos érzelmi&tapasztalati beszámolót, ott majd részletesebben kitérek a feszt körüli örömökre és bánatokra is. Másfelől pedig a magánéletem is pörög, mind érzelmileg, mind pedig életmódilag. Új hatások, új állapotok jellemeznek, amit most érzek, hogy ki is szeretnék adni, vagyis szeretnék élni a belül felfedezett dolgoknak.
Ha minden igaz, akkor most végre önálló útra lépek és elköltözöm. Hihetetlen még kimondani is. Amikor költözést terveztük Zs-vel, akkor valahogy nem éreztem mögötte valós realitást, aztán a vége nem is lett szép. Persze azt se bánom, hisz tanultam belőle. Remélem. Szóval most reálisan közelinek érzem a költözést és mögötte van az is, hogy készen állok rá. Főzni, mosni, zenélni, betölteni a teret, egy olyan teret, amiben én vagyok és az én gondolkodásom szerint működnek a dolgok, tűnik el a kosz, vagy fortyog a tea és szól a zene éjjel is...Persze sok minden van még ezzel kapcsolatban, de látom már, hogy ez működő dolog.
Ha minden igaz, akkor most végre önálló útra lépek és elköltözöm. Hihetetlen még kimondani is. Amikor költözést terveztük Zs-vel, akkor valahogy nem éreztem mögötte valós realitást, aztán a vége nem is lett szép. Persze azt se bánom, hisz tanultam belőle. Remélem. Szóval most reálisan közelinek érzem a költözést és mögötte van az is, hogy készen állok rá. Főzni, mosni, zenélni, betölteni a teret, egy olyan teret, amiben én vagyok és az én gondolkodásom szerint működnek a dolgok, tűnik el a kosz, vagy fortyog a tea és szól a zene éjjel is...Persze sok minden van még ezzel kapcsolatban, de látom már, hogy ez működő dolog.
Vissza kanyar. Cipelem az kis érzelmeimet, de most jól esik. Jó, hogy vannak, szeretek érezni és lelkesedni. Most olyan "várakozó" állapot van. Bizalommal állok a nyár előtt, ami a legjobbkor érkezik. Szeretném tudatosan, de ugyanakkor teljességgel átélve kiélvezni és összerakni mind azt ami mozog, kívül is és belül is...
És akkor, ami miatt még írok.
Teljesen beleszerettem abba a három húros gitárba, amit Orshevától kaptam. Fogalmam sincsen kitől szerezte? Annyit tudok, hogy valaki ott hagyta Pesten, mert eltört a nyak és hát biztos az esetnél egy-két húr is pattant. Na, vajon hogy töri el az ember a gitár nyakát? Én a csellót régen azért egy-kétszer püföltem, szerintem hidat és hangolókulcsot törtem rajta. Akkoriban még a cselló vitt inkább engem, mint én őt. Csellista napok :) Szóval nem tudom, hogy tört el ez a gitár, de volnának ötleteim. Szóval a kis Yamaha, eredetileg a waldorfesztre került volna ki, kifestve, dekorációs elemnek. Beleszerettem és kértem, hogy ezt ne fessük le, mert még meg is lehet csinálni, de nem tudom, hogy érdemes e, mert nekem teljesen megtetszett a három húr, a lelógó szakadt húrdarabok és a törött nyak.
Mostanában több saját téma alakul rajta, melyeket jó volna kidolgozni. Itt van az egyik, valahogy ilyen most a hangulatom is, mint ez a kis improvizáció:
Készítettem még egy-két dalocskát rajta, azokat is lassanként felveszem és megmutatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése