Sok dolog megtörtént az elmúlt
hetekben. Most zajlik a „visszatalálási” folyamat. Felkészültünk a
Waldorfesztre , majd időközben le is zajlott. A fesztről külön majd biztosan
írok, hiszen rengeteg dolog van a szívembe, amit egyelőre nehéz szavakba
önteni, de érzem belül, hogy jó volna.
Most telt az első hetem a feszt
óta, hogy nem volt igazi kötelesség, találkozó, gondolkodni, tervezni,
szervezni való. A feszt előtti időszak már nagyon sűrű szokott lenni, ezért
utána 1 hét pihenés szükséges.
Következnek az utómunkálatok, elszámolások, matek matek hátán, majd a
tapasztalatok átértékelése, valamint a 2018-as előkészítése. Sok-sok dolgunk
lesz már a nyáron, hiszen nagy és felelősségteljes feladatok előtt állunk, amit
mindenképpen okosan meg kell tervezni. Örülök neki, hogy „nem engedhetem el
magam” illetve a feszt most olyan státuszába van, hogy kellően boldog, felszabadult
és elengedett legyek, de ez még sem az a fajta elengedettség, mint amit korábbi
éveimben produkáltam. Lehet, hogy ez a mostani az igazi, nyugodt elengedettség
és ami régebben voltam az valami utánzat? A válasz talán az, hogy akkor az volt
az aktív pezsgő elengedett állapot, most pedig ez a nyugodtan és összeszedetten
pezsgő állapot jelenti a megnyugvást.
A feszt után nehezen találtam
vissza. Hétfőn jöttünk haza Zebegényből. Kilenc fantasztikus nap után
meglehetősen furcsa volt visszatérni. Nem is nagyon ízlett Dunakeszi sem, aztán
jött Budapest és újra a „munkahely”…9 napig nem hallottam mentőt. Nekem ez
nagyon mérvadó. Allergiás vagyok a fülembe hasító vinnyogásokra mostanában és
ez nem volt. Nyugalom, szeretet és béke, valóban így telt lent az idő. Telt az
idő? Időt csak azért néztem, mert szervezői kötelességem, hogy figyeljem,
mikor, mit, miért és hova. De az idő nem úgy telt ott mint itt a
mindennapokban.
Visszakanyar. Szóval a feszt után
pihentem. Sokat aludtam és kihasználtam, hogy se angol, se semmilyen kötelesség
nincsen, nyugodtan tettem semmit, illetve amikor „semmit tettem” akkor
valójában tényleg aludtam. Szerdára jött ki rajtam a fáradtság igazán. Addig
még hajtott a feszt mámora, de akkor valahogy minden fáradtság kiült rám.
Örömöt a héten a kis
kirándulásokon való elmélkedés okozott. Szeretnék elmenni sok helyre. Orsoly
mutatott egy remek lehetőséget, mégpedig lehet országosan érvényes
vonatbérletet venni kb. 10.000 pénzért. Elgondolkodtató, de még nagyban függ a
nyári tervektől. Szeretnék olyan vidékre eljutni, ahol még nem jártam. Első
körben a hétköznapokba csempészem vissza a kint alvás örömeit. Szeretnék
hétköznapokon is különböző spotokon aludni.
A legutóbbi kint alvásom annyira
nagyon jól sikerült. Nem terveztem és talán emiatt volt még felemelőbb. A Kolorádó fesztiválra kilátogattam, mert kaptam egy bérletet. Szakmailag is
érdekelt a dolog, illetve a fellépők terén is voltak olyanok, akikért szívesen
mentem, na meg persze a környezet…Első este (pénteken) nem nagyon találtam a
helyem. Későn érkeztem meg és valahogy nem ment eggyé válni a zenével. Hamar előjött belőlem a kíváncsiság, hogy vajon milyen messze lehet a Nagy-Kopasz hegy, amiről Bence sokat mesélt. Szerencsére mindig van nálam térkép, amit ilyen spontán esetekben kiválóan meghálálok magamnak. Belőttem, hogy merre is lehetünk, majd utcu. Vállamra vettem a pille (nem éppen hegyi) biciklim és a cókmókom, majd irány a holdfényes erdő. Csodálatos volt. Szimatolni az éjszakát, menni az ismeretlenbe. 1,5 óra alatt fel sikerült felérni, hol gyalogosan, hol pedig két keréken. Éppen mikor a kilátóhoz értünk, akkor érkeztek a hajnal első színei. Nagyon szeretem a napfelkeltét. Újabb spot a napfelkelte néző lehetőségek közül. Könnyen elérhető, közel Pesthez, szóval ez akár egy munkanapi kint éjszakázást is lehetővé tesz. 
A másnap kalandos lett. Kormányom törtem. Még nem éltem át ilyet. Szerencsém volt, kis bukfenc lett belőle, amit csak a térdem bánt, de hát érdekli a fenét, látszódnak az élet jelei a testemen, azt pedig szeretem. Igaz kisebb vagyont kellett a biciklire költeni és még nem
tökéletes, de legalább ez az eset biztossá tette a kérdést, hogy költsek-e aktuálisan a keróra, vagy még húzzam.
Apró nyomok a mindennapokból a feszt óta.
2017.06.13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése