Damien Rice

Gyönyörű pillanatok lehetnek a lent megosztott videó eseményei. Imádom az utcazenélést. Szerencsére sok hasonlóban volt nekem is részem. Kórussal, zenekarral, duóban, szólóban.

Nagyon szeretem Damien Rice zenéjét és személyét. Hasonlóan tudok azonosulni, mint Kollár-Klemencz László zenéjével.

Kapolcson történt, még több évvel ezelőtt. Már alapos kavar volt mindenkinek a koordinációjában és a jelen érzékében az alkoholtól. Akkor még Gólya udvarnak hívták (ma mesence) azt a helyet, ahol megtörtént ez a kedves eset. Igen ködös már nekem is a dolog, de az megmaradt, hogy zenélünk. Utcazenéltünk akkor még lépten-nyomon. Egy alkalommal épp egy idegen társaság köré keveredtünk. Kiderült két személyről, hogy frissen házasodtak össze. Ennyi kellett nekünk, dalra fakadtunk. Emlékszem Ákos már annyira mámorba volt, hogy én mondtam neki a négy akkordos dalból, hogy melyik következik. :) 

Csukott szemmel énekeltük végig a dalt, szép belső utazgatás volt. A lány elsírta magát a zene hallatán. Csodás érzés ezt megélni. Ilyenkor olyan szépen, közösen örülnek a lelkek... 

Yolk. Rengeteg utcazenélős emlék van. Közös éneklések, új emberek, barátság, szerelem, csók, mámor. Mind-mind a közös zenélésből. Sokan mondták már, hogy beléd szerettem, csak a fenébe én mindig szerelmes voltam és kevéssé az a helyzetkihasználó, ahhoz már elég céltudatos lánynak kellett lennie, hogy "lekapjon". De az a pillanat, amikor mindenki boldogan énekel, közösen, olyankor érezni igazán a minden és mindenki felé irányuló szeretetet, valamint azt, hogy milyen közel együtt vagyunk, együtt rezgünk. Hálás lehetek, hogy ilyen flow élményekben van részem. Lehet valaki Jézusban és Istenben találja meg ezt a flow élményt, nekem pedig például ilyen dolgok jelentenek életre szóló hatást, mint amiket ecsetelek. Ígértem már leírni, hogy mi is történt velem az elmúlt időszakban, merre jártam, de még nem jutottam el oda. Idei Művészetek völgyében esett meg. Éppen falatozni készültünk a kapolcsi patak partján frissen vásárolt kézműves ribizlilekvárunkat a méregdrága kézműves kenyérrel (ez rossz vásár volt), mikor két fiatal odajött hozzánk, hogy válaszoljunk egy-két kérdésükre. A dolog végül oda futott ki, hogy ez egy egyházi kérdőív, amivel semmi gond nincsen, de tulajdonképpen megkaptuk, hogy egy út van a boldogsághoz, Jézus. Jézussal való találkozás pedig a felülírhatatlan flow élmény. Tiszteletbe tartom, hogy más így gondolja, de én rám ne erőltesse. Nekem más jelenti a flowt. Pontosan olyan dolgok, amikben örömmel merülök el és találok általuk boldog pillanatokat és társakat, de az éppen most nem Jézus. 

Kórussal számtalan utcazenélős élményünk van. Kórusok éjszakája, Bécs utcái, Ausztria nyugatias kocsmái, Budapest, vagy éppen apró kis falvak. Utcazene ausztrálokkal, afrikaiakkal. Aluljáróban éneklés, mikor a koncert utáni iszogatásból tértünk hazafelé. Tenorként mindig különös figyelemmel kell lennünk arra, hogy vigyázzunk a fellépések, felvételek, komolyabb megmérettetések előtt a hangunkra, de van egy szint, amikor megtanulja az ember kezelni a hangszálait. Tudja mi az ami ápolja, regenerálja, mi az amit viszont biztosan nem tehet, nem fogyaszthat. Én pl. citromos dolgot, mentolos, vagy bármilyen torokcukrot nem szeretek enni fellépés napján. Furán ráül a hangszálakra és egyszerűen nem tudom használni őket. Hogy jutottam ide? Szóval a dorbézolós esti öröm éneklésekből azért nem maradtunk ki. Hiába, a turné koncerteknek kicsit megvan a rekedtes, fáradt, regenerálós, sok teát fogyasztó hangulata, hiszen nem maradunk ki az esti életből sem. Pláne nem a Balázs. :) 

Innen indultam, Damien. Viszonylag nagy fellépő, ennek ellenére az emberek közé megy és megéli a zene és közös együttlét örömét. Végtelenül szimpatikus ez a hozzáállás, pláne, hogy (és akkor itt kanyarodott múlt idézővé ez a bejegyzés) nekem is sok hasonlóban volt és remélem lesz is még részem. Íme a szikrát adó videó: 

Remélem egyszer dolgozhatok majd vele!