Egy-egy mondat

"A megfelelési kényszer bilincsei szorulnak lelkemre, feszítenek. Beletemetkezik az énem.
Ások utána."

Ma nem éreztem erőt arra, hogy hazáig biciklizzek. A haza jelen esetben Dunakeszire értendő. A vonatomat el is értem, de azt már nem vette figyelembe a forgalmista, hogy nyomom az ajtó gombját. Zöldet körözött a lámpájával párszor, a flirt szusszant, majd elhagyta a nyugatit, nélkülem. Várjak egy órát? - kérdeztem. Erőt vettem magamon és nekivágtam a távnak, amit már kisujjból kirázok, most még sem volt kedvem és erőm hozzá. Persze belejöttem, sőt szokásomhoz híven a nyugatitól kényelmesen 45 perc alatt hazaértem. Egy kicsit bele is loholtam magam a kettesen. Sötétbe, sisak nélkül meggondolatlanság a busz mögött, szélárnyékban repeszteni, de jól esett. Futottak bennem a gondolatok. A fentiről már Ozorán is elmélkedtem, hát de ott még mennyi mindenről. Új fajta élmény volt, emésztem.
Sok-sok minden történt velem az elmúlt napokban és hetekben, sőt még hónapokra visszamenőleg is vannak olyan dolgok, amiket még szeretnék erre az "asztalra" kivetni. Utazás, feszt, múlt és jövő, érzések. Szépen lassan, ahogy lesz időm igyekszem ezeket pótolni.