Share my memories

Egy éve 

Ebben az időszakban még "kertész" voltam, egészen pontosan rendezvényszervezői-művelődésszervező főiskolai végzettséggel rendelkező kertész. Élveztem a jelent, de azért volt bennem némi kétségbeesés, hogy vajon miként fogom megtalálni az utam és egyáltalán mi az utam? Vajon jó irányba indultam el? A bizonytalanság aggodalma mellett ott volt a mérhetetlen nagy szabadság. Könnyen tudtam menni oda, ahova szeretnék. Ha kitaláltam, hogy stoppolok Erdélybe, már indultam is. Jó volt.  Igyekeztem állásokat keresni a szakmában. Elég sok interjúra eljutottam, ahol végül legtöbbször a Waldrorfesztről kezdtünk hosszasan beszélgetni. Majdnem felvettek Csobánkára, a II. kerületbe, illetve Ferencvárosba. Egy éve, hogy behívtak az FMK-ba állásinterjúra. Tulajdonképpen nyeregbe éreztem magam, jól sikerült az interjú. Megnyugodtam, mert reményt kaptam, hogy a szakmában elkezdek dolgozni. Fontosnak találta, hiszen a saját dolgaim eléréséhez szükségesnek éreztem a másoktól való tanulást és a kapcsolatok kiépítését. Tavaly szükségem volt arra is, hogy valami rendszer kerüljön az életembe. Nyáron jó a szabad lét és akkor várnak a kertek, de jön  a tél, amikor a kertész pihen...A várt telefon nem jött augusztusban, én magam érdeklődtem, miért felejtettek el? A válasz az volt, hogy még sem tudnak állást adni, mert nincsen rá pénz. Újabb csalódás. 

Szeptemberben érkezett a telefon, hogy szabad vagyok e még, mert szükségük volna rám. 

Jelen

Ahogy megálltam az utolsó piros lámpánál a cél előtt, végignéztem az  FMK érdekes épületét és a nagy hársat, ami az ablakom mellett van. Sajnos idén nem volt olyan erős hárs virágzás, pedig nagyon szeretem. Újra itt vagyok - mondtam magamnak.  Déjá vu érzés fogott el. Egy évvel ezelőtt hasonlóan mértem végig az épületet, de akkor még picit tartva az interjútól egészen máson járt az agyam - vajon itt fogok dolgozni ? - kérdeztem magamtól. 

Két hét szabadság után tértem vissza a munkába. Lelkileg még nagyon máshol járok, de szépen lassan visszaintegrálódom a feladatok közé. Sokat tanultam másoktól, másokról és magamról is. Szerencsére sikerült inspiráló pihenést csinálni.  A munka mellett hasonló a helyzet a körülöttem lévő projektekkel. Mindentől eltávolodtam, de ennek örülök is, mert most szükségem volt rá. Lelkesen várom és tervezem meg a feladataimat, melyek remélhetőleg a jövőt is határozottan befolyásolják. Sok ötletem van, úgyhogy várom, hogy magukkal ragadjanak...

kettőskereszt - Angol, Waldorfeszt, EVS, Erasmus, egyesület, telek, zene, jóga, vihar utca :) Valami ilyesmi elmerülések következnek. 

Két éve

Ekkoriban kezdődött. A kis meridával voltam egy barát házavató mulatságán. Jó hangulatban, vörös boros mámorba keveredve döntöttük el, hogy a gólyában folytatjuk az estét. Látta, hogy biciklizem. Ismeretlenek voltunk egymásnak így még tudtam bízni magamban. 

Felajánlottam, hogy elviszem a biciklim csomagtartóján. Kételkedett, hogy nem fog sikerülni, mert hogy ittam és amúgy sem. Nem tudta, hogy a biciklin elég stabilan ülök. Trükközni nem tudok vele, de a biciklieim minden szegmensét és mozdulatát nagyon jól ismerem. Részegen pedig tekertem már többször. Felült, átkulcsolta kezét a derekamon és zötyögtünk a gólyába...Ott kezdődött. Szép és bánatos is volt. Így, hogy már csak kedves emlékként él bennem és már pusztán csak tisztelem azt a lányt, mosolyogva idézem fel. Remélem jól van és szépen alakulnak a dolgai. Nem tudok róla semmit azóta, de így jó. Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok kíváncsi, de okosabbnak tartom inkább csak mosolyogni egyet az emlékén és menni tovább, előre tekintve.