Saját húrjaim, erőm, erek, terek bennem, mind elvesztették tartásukat.
Nem tudom mi jön.
Változás?
Már ismert lépés. Újra csomagolni, lépni és próbálni nyitottnak lenni.
Meddig tudok így lelkesedve várni?
Meddig tudok így lelkesedve várni?
Próbálom az erőm, a létem aktívan tengetni a térben, ez segít. Összességében, elvagyok hangolódva...
Ha egyszer igazán kitudok lépni az engem még körülvevő "bilincsek" szorításából, talán akkor tisztul le jobban, hogy mi is az ami nekem való, hol is vagyok jól igazán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése