Balaton jegén

Bálint az én Norvégiában élő cimborám. A példakép,  egyik legkedvesebb barát és rengeteg dologban, helyzetben ő segített nekem. Több fontos állomása életemnek hozzá és az ő hatásához fűződik. Ő volt az egyik aki felkarolt, mikor éppen nyakig voltam a búban, tényleg aggasztóan nyakig. Példa a lazasága és a természete, valamint a családja. Az összetartás és a boldogság jut eszembe róluk, akkor is, ha a családjára, akkor is, ha Ancsira és Bálintra gondolok. Eszméletlen sok kaland, de olyan igazán extrém kalandot éltünk át például tavaly ilyenkor, mikor - 8 - 9 fok volt nappal is, elmentünk biciklizni a Balaton jegére. Éppen akkor is nagyon szomorú stádiumomat éltem, ezért is jött jól valami olyan kaland, amiben bizonyíthattam magamnak, hogy vagyok. Napokig olvastuk a híreket, blogokat arról, hogy egyre többen kelnek át a jégen. Sok pérbeszéd zajlott le köztünk, hogy ezt most nekünk is be kell adni. Teljesen egyértelmű volt hogy megyünk. Én először gyalogosan képzeltem el, de Bálint mondta, hogy menjünk biciklivel. Hát miért ne? Menjünk! És mentünk! 

Otthon csak az utolsó pillanatban meséltük el, mert a szülők ezt annyira nem díjazták és ezt tudtuk nagyon jól. Felkészültek voltunk, legalábbis vakmerőségből biztos. Hárman vágtunk neki a kalandnak. Az biztos, hogy életem egyik igen extrém és maradandó élménye marad. 

Ki tudja mikor lesz alkalom megismételni? 

Innentől beszéljenek a képek, melyek Vetier Bálint készített! 

Hamar elvesztettük mindkét partot. Mindenhol csak jeget és ködöt láttunk. Ha nem lett volna gps, akkor nehezen tájoltuk volna be magunkat.

Tihany előtt 1,5 óra gyaloglás volt, mert így álltak ki a jégtáblák, Tekerni lehetetlenség köztük. 

blzs, Máté, Bálint 

Befagyott rianás. Ilyenekkel találkoztunk, volt amelyik több méter széles volt. Mindegyik teljesen be volt fagyva, kivéve a túránk végén, ott volt, hogy recsegett a jég, ha közel mentünk. Elsőre ijesztő, de megszokja az ember. 

crew 

Itt recsegett a jég, de közel volt a part.