Gyönyörűen kelt ma (is) a nap. Csodálatos volt, ahogy belesimult a Dunakanyarba. Kimentem a Börzsönybe szunyálni egyet. Elfogtak azok a gondolatok, hogy kéne vennem egy vityillót a környéken és elkezdeni egy kis kertet ápolgatni, valami alkotó terek kialakítani...Meglátjuk! :)
Napfelkeltére ébresztettem magam. Keveset tudok írni mostanában az érzelmeimről, de egy biztos, valahogy ma zseniális volt. Kucorogtam a hálózsákomban, miközben kelt fel a nap. Nem nagyon voltak gondolataim, inkább csak éreztem és élveztem a pillanatot. Megnyugtató állapot volt. Megfogadtam, ha egyszer esküvőre kerül sor az életemben, azt bizony napfelkeltekor tartanám, úgy igazán, ha a másik fél is szereti ezt a helyzetet!:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése