Előző bejegyzésemben ezt írtam "titkon reméltük, hátha sikerül egy olyan túrát csinálni, amikor kisétálunk a felhők fölé"", így teljesüljön az ember kívánsága. Négy nap kellett és sikerült, a ködös szürke karácsonyt, napfényes mezőkre és hegycsúcsokra cseréltük. A túránk legszebb elemét el is sütöttem mindjárt az elején, de azt hiszem az is érdekes, amiket végig éltünk menet közben.
A
felállás változatlan a múltkorihoz képest, Bence és én. Mondhatni hazamentünk
egy picit karácsonyozni, majd utolsó napján visszatértünk a hegyekbe. Habár az
ünnep alatt elvileg töltődik az ember, hiszen ilyenkor jóformán az evésen és a
filmnézésen kívül nem nagyon csinál mást, azonban bennem ez az állapot
kényelmetlenséget szül. Szeretem aktívan kipihenni magam és ha azt nézem, hogy
egy túra során elfáradok, az legtöbbször egy jóleső alvást készít
elő, tehát mindenképpen megéri.
 |
| Vasútállomás - Diósjenő |
 |
| Diósjenő |
A diósjenői vonaton meglepően sok turista zötyögött valamelyik Nógrád-megyei településre, hogy aztán megkezdje barangolását a Börzsönyben.
9.25 körül érkeztünk meg Diósjenőre. A Csóványos több úton is elérhető innen. Szerintem a legizgalmasabb, ha gps-en belövi az ember a hegytetőt, s elindul toronyiránt. Remek kalandjaim voltak már hasonló helyzetekből. Olyan eset is előfordult, hogy a térkép domborzati jelzései alapján próbáltunk felmenni, illetve egy útvonalat rövidíteni. Ezek a történetek is külön bejegyzéseket érdemelnek, hiszen nagy kalandok voltak. Visszakanyarodva, a Csóványosra tartunk tehát. Jelenleg a toronyiránt felfogást az egy évvel ezelőtti jégkárok is nagyon megnehezítik, hiszen a Magas-Börzsönyt érte az egyik legnagyobb csapás (második kicsapongás). Rengeteg turistautat lepnek még óriási fatörzsek. Sok hegyoldalon komplett erdők fái fekszenek úgy, mint mikor egy nagy hullám eléri a partot, s elmossa a növényzetet. Ott fekszik az a sok gyönyörű, magas, egészséges, de már halott fa..Bármikor arra jártam, legyen az karácsony, vasárnap, mindig találkoztam favágókkal, akik azon dolgoztak, hogy az elhullott fát kitermeljék és még most is vannak olyan részek, amelyek még érintetlenek.
Jelenlegi korlátozások: http://www.erdeikirandulasok.hu/terkep
9.25 körül érkeztünk meg Diósjenőre. A Csóványos több úton is elérhető innen. Szerintem a legizgalmasabb, ha gps-en belövi az ember a hegytetőt, s elindul toronyiránt. Remek kalandjaim voltak már hasonló helyzetekből. Olyan eset is előfordult, hogy a térkép domborzati jelzései alapján próbáltunk felmenni, illetve egy útvonalat rövidíteni. Ezek a történetek is külön bejegyzéseket érdemelnek, hiszen nagy kalandok voltak. Visszakanyarodva, a Csóványosra tartunk tehát. Jelenleg a toronyiránt felfogást az egy évvel ezelőtti jégkárok is nagyon megnehezítik, hiszen a Magas-Börzsönyt érte az egyik legnagyobb csapás (második kicsapongás). Rengeteg turistautat lepnek még óriási fatörzsek. Sok hegyoldalon komplett erdők fái fekszenek úgy, mint mikor egy nagy hullám eléri a partot, s elmossa a növényzetet. Ott fekszik az a sok gyönyörű, magas, egészséges, de már halott fa..Bármikor arra jártam, legyen az karácsony, vasárnap, mindig találkoztam favágókkal, akik azon dolgoztak, hogy az elhullott fát kitermeljék és még most is vannak olyan részek, amelyek még érintetlenek.
Jelenlegi korlátozások: http://www.erdeikirandulasok.hu/terkep
 |
| Ködös idő |
 |
| Jég zúzta erdő ilyen a ködben |
Elérkezett a pillanat, amikor megpillantottuk a fák közé bekacsintó napsugarakat. "Ó igen Bence, most végre sikerül. Felmegyünk a felhők fölé". Boldogan "öltöztettük" át karácsony utolsó napját szürkéből fényes napsütésessé. Érdekességként a köd olyan 500 méterig tartott, innentől fölfelé nagyon tiszta időben folytatódott a túránk. A Csehvárnál megpihentünk egy picit. Itt az ember túl van az első nagy kaptatón, jó egy picit lazítani frissíteni és a kilátás is szép. Többnyire télen lehet innen jól kilátni, mert sok növény van itt, szóval tavasszal, amikor felébred az erdő, akkor bizony már elég sokat kitakarnak a levelek. Ahhoz hogy a Csehvárhoz eljuss, 5 perces kitérőt kell tenni a zöld jelzésről, de megéri. Mi is frissítettünk egyet, aztán irány tovább fel a magasba.
 |
| Napsütés |
 |
| Tiszta idő |
 |
| Napsugarak |
A csúcsra érés előtt még két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik, ami sok szempontból gyönyörű momentuma volt a kirándulásnak egy kis család akiket valamivel a Kemence-patak keresztezése után pillantottunk meg. Egy fiatal pár a pici gyermekükkel ültek egy fatörzsön és békésen falatoztak. Anyuka apuka és közöttük a gyermekük, mind ezt karácsony napján. Remélem, hogy jövőbeli magamat, illetve magunkat láttam...
Ebben a bejegyzésben elég sok kedvencemet felsorakoztatom, most még az egyik kedvenc helyemet említeném meg. A neve Nyír-rét. Szinte minden évszakból fűződik ide emlékem. Régóta gyűjtöm azokat a helyeket, ahol majd kint szeretnék aludni, ezek közül egy a Nyír-rét. Remek kilátás nyílik a Dunára, illetve a Naszályra. Másra sem vágyom jobban, mint kimenni ezekre a rétekre, leülni és csak órákat lenni, figyelni a rovarokat, sütkérezni és elfelejteni a kötelességeket..Most is sütött a nap, így egyértelmű volt, hogy leülünk, s itt kezdünk bele az ebédünkbe. Remek érzésvolt újra süttetni magamat, imádom.
Jöhet a hegycsúcs. Írtam már, hogy lent mindent köd borított. Olyan érzésem volt, mint mikor megpillantom a végtelen kék tengert. A csúcson nem terveztünk sokat időzni, mert hideg is van, illetve haladni kell tovább a busz felé. Terveink hamar meghiúsultak, bizony Bencét és engem is magával ragadott a táj. Sokan voltak fent, aminek hála érdekes beszélgetések születtek.
A látkép. Tudni illik a Csóványosról tiszta időben nagyon messzire el lehet látni. Szerencsések vagyunk, hiszen a ködhatár fölött nagyon tiszta volt a levegő, így bizony elképesztő milyen távolságokra ellehetett látni, fel is sorolom: Vértes, Gerecse, Budai-Hegység, Alacsony és Magas-Tátra, Mátra két csúcsa is kint volt, a Karancs és a Bükk. Zseniális, hogy oda, ahova több órát kell utazni valójában szemmel látható távolságra vannak.
A lefelé utunk során is remek kalandokba sodródtunk. A célunkat tudtuk, de innentől kezdve minden
ismeretlen terep volt. Egyikőnk sem járt még a zöld sáv piros sávon lefelé. Egy kis kitérőt tettünk az F.-Rózsa-forrás felé, amit meg is találtunk, vizet azonban sajnos nem merni belőle.
A zöld sávon haladtunk egészen addig, míg a zöld keresztet el nem értük, melyen folytattuk utunkat lefelé. Terveztünk egy kicsi levágást, mert volt egy szakasz ami elég egyértelműen kikerülhető volt egy erdészeti út segítségével. Jó kis kaland kerekedett belőle. Lefelé csodálatos volt a táj. Továbbra is köd ült mindenhol alattunk és tudtuk hamarosan újra mi is visszamegyünk. A nap is kezdett lemenni, tehát sejtettük, hogy köd és sötét fog kísérni hamarosan bennünket. Gondoltunk egyet, s letértünk az egyik lehetőségnél a turista útról, ami sok szempontból jó döntés volt, egyetlen hátránya volt, hogy egy picit elbizonytalanított bennünket, mert nem ott tértünk le ahol korábban terveztük. Ezért a látványért azonban megérte.
Ahogy szép lassan realizáltuk azt, hogy merre is vagyunk, még egy levágást ütemeztünk be. Ezt már nem illett elrontani, mert a nap tényleg lement, közeledett a köd, mi pedig pont ebben a helyzetben készültünk egy levágásra. Izgalmas, bele az ismeretlenbe. Még az erdészeti úton lefelé haladva találkoztunk egy derék legénnyel, aki furcsa tájszólással szidta a lovát, ami az én szemembe azért derekasan húzott 3-4 méretes fatörzset. Köszöntünk egymásnak, érezni lehetett a hangján a férfinak, hogy valamilyen tájszólása van. December 26.-van, s többen kint az erdőben továbbra is csak vágják a fákat, tisztítják az erdőt. Amit kivágnak, vagy húzható állapotba készítik, azt lovakkal vontatják le a hegyről, ki az erdészeti útra, ahol pedig szépen rendezetten elhelyezik. Régóta csinálják, a rakások méretéből. Elhagytuk őket,ezután pillantottunk meg egy faágakból és egy ponyvából készült kunyhót, amiben széna volt, s egy ló eszegetett. Az út túloldalán pedig egy lakókocsi volt, kis kéménnyel a tetején. Könnyen összelehet rakni, hogy ezek a favágók bizony vissza sem térnek a faluba, hanem fent alszanak. Egész karácsonyukat itt fent töltötték, s végig dolgozták? (Lesz rá válasz)
Elérkeztünk a letéréshez. A ködben megpillantottunk egy etetőt, pontosan addig volt kivehető az erdészeti út. Nagyjából a domborzatból megtippeltük merre ereszkedjünk le. Nagyon izgalmas volt újra ködben lenni. A hegynek az északi oldalán voltunk, ezt érezni is lehetett, mert egyre nedvesebb lett a talaj és a köveket, fákat mindenhol moha fedte. Gyönyörű látvány volt. Szeretem megsimogatni a moha lepte köveket, vagy éppen fákat. Egy gyönyörű szikla fal keresztezte utunkat lefelé. Ez is tiszta moha volt és erősen keresgélnünk kellett, hogy merre is kerüljük ki, mert elég magas és csúszós volt ahhoz, hogy lemásszunk rajta. Végül sikerült valahol a fal mellett lekapaszkodni. Örültem, hogy eltévesztettük az utat és ilyen gyönyörű helyeket fedeztünk fel. Igazi vadregényes tájban éreztem magam, ahol semmi nyoma a civilizációnak (ezért előnyös, ha van az embernek gps-e, azzal könnyen betájolja magát toronyiránt és uccu neki).
Hamarosan azért meghallottuk, hogy közel van a turista út, ugyanis a patak csobogás mellett egy száguldó autó hangját hallottuk, látni semmit se láttunk a ködből. Leérkeztünk újra a Kemence-patak partjára, csak most jóval lejjebb keresztezte utunkat. Átkeltünk rajta, bár nem volt olyan egyszerű mint korábban, hiszen itt már jóval több víz volt benne. A Kemence felé vezető betonúton a sárga kör jelzésig sétáltunk, aztán arra rátérve újabb nagy kaptató következett egészen a sárga keresztig. Itt felmértük a helyzetünket, hogy van még elég idő a buszig, ami 18.30-kor indult Bernecebarátiból, így megpihentünk egy picit.
A nap gyönyörűre festette az ég alját. Mivel újra egy hegygerincen voltunk, így jól láthattuk a naplementét, azonban hamar ránk is sötétedet. Innen már nem sok kellett és elértük azt a kerékpárral nagyon jól járható utat, ami bevitt Bernecebarátiba. A busz indulásáig a helyi kocsmába tértünk be melegedni. Beszélgetni kezdtünk az egyik helyi lakossal, aki mesélt egy kicsit a környékbeli vadászatokról, valamint az erdőkárról. Tőle tudtuk meg, hogy nagy valószínűséggel a favágók akikkel találkoztunk, Erdélyből érkezhettek és valószínűleg nagyon kevés pénzért vannak itt. Ők azok akik a karácsonyukat is fent töltik...
Remek túrát tudhatunk magunk mögött. Kalandban volt részünk bőven és megint új és gyönyörű arcait láttam a Börzsönynek..A kalandok folytatódnak! :)
2015 december 26.
További szép képek a túráról:
Túra útvonala:
Diósjenő - zöld sáv (Csóványosra) -- >Csóványos -- zöld sáv -->zöld kereszt (Bernecebaráti felé) -- >sárga kör -- > sárga kereszt -- > Bernecebaráti
Ebben a bejegyzésben elég sok kedvencemet felsorakoztatom, most még az egyik kedvenc helyemet említeném meg. A neve Nyír-rét. Szinte minden évszakból fűződik ide emlékem. Régóta gyűjtöm azokat a helyeket, ahol majd kint szeretnék aludni, ezek közül egy a Nyír-rét. Remek kilátás nyílik a Dunára, illetve a Naszályra. Másra sem vágyom jobban, mint kimenni ezekre a rétekre, leülni és csak órákat lenni, figyelni a rovarokat, sütkérezni és elfelejteni a kötelességeket..Most is sütött a nap, így egyértelmű volt, hogy leülünk, s itt kezdünk bele az ebédünkbe. Remek érzésvolt újra süttetni magamat, imádom.
Jöhet a hegycsúcs. Írtam már, hogy lent mindent köd borított. Olyan érzésem volt, mint mikor megpillantom a végtelen kék tengert. A csúcson nem terveztünk sokat időzni, mert hideg is van, illetve haladni kell tovább a busz felé. Terveink hamar meghiúsultak, bizony Bencét és engem is magával ragadott a táj. Sokan voltak fent, aminek hála érdekes beszélgetések születtek.
A látkép. Tudni illik a Csóványosról tiszta időben nagyon messzire el lehet látni. Szerencsések vagyunk, hiszen a ködhatár fölött nagyon tiszta volt a levegő, így bizony elképesztő milyen távolságokra ellehetett látni, fel is sorolom: Vértes, Gerecse, Budai-Hegység, Alacsony és Magas-Tátra, Mátra két csúcsa is kint volt, a Karancs és a Bükk. Zseniális, hogy oda, ahova több órát kell utazni valójában szemmel látható távolságra vannak.
A lefelé utunk során is remek kalandokba sodródtunk. A célunkat tudtuk, de innentől kezdve minden
A zöld sávon haladtunk egészen addig, míg a zöld keresztet el nem értük, melyen folytattuk utunkat lefelé. Terveztünk egy kicsi levágást, mert volt egy szakasz ami elég egyértelműen kikerülhető volt egy erdészeti út segítségével. Jó kis kaland kerekedett belőle. Lefelé csodálatos volt a táj. Továbbra is köd ült mindenhol alattunk és tudtuk hamarosan újra mi is visszamegyünk. A nap is kezdett lemenni, tehát sejtettük, hogy köd és sötét fog kísérni hamarosan bennünket. Gondoltunk egyet, s letértünk az egyik lehetőségnél a turista útról, ami sok szempontból jó döntés volt, egyetlen hátránya volt, hogy egy picit elbizonytalanított bennünket, mert nem ott tértünk le ahol korábban terveztük. Ezért a látványért azonban megérte.
Ahogy szép lassan realizáltuk azt, hogy merre is vagyunk, még egy levágást ütemeztünk be. Ezt már nem illett elrontani, mert a nap tényleg lement, közeledett a köd, mi pedig pont ebben a helyzetben készültünk egy levágásra. Izgalmas, bele az ismeretlenbe. Még az erdészeti úton lefelé haladva találkoztunk egy derék legénnyel, aki furcsa tájszólással szidta a lovát, ami az én szemembe azért derekasan húzott 3-4 méretes fatörzset. Köszöntünk egymásnak, érezni lehetett a hangján a férfinak, hogy valamilyen tájszólása van. December 26.-van, s többen kint az erdőben továbbra is csak vágják a fákat, tisztítják az erdőt. Amit kivágnak, vagy húzható állapotba készítik, azt lovakkal vontatják le a hegyről, ki az erdészeti útra, ahol pedig szépen rendezetten elhelyezik. Régóta csinálják, a rakások méretéből. Elhagytuk őket,ezután pillantottunk meg egy faágakból és egy ponyvából készült kunyhót, amiben széna volt, s egy ló eszegetett. Az út túloldalán pedig egy lakókocsi volt, kis kéménnyel a tetején. Könnyen összelehet rakni, hogy ezek a favágók bizony vissza sem térnek a faluba, hanem fent alszanak. Egész karácsonyukat itt fent töltötték, s végig dolgozták? (Lesz rá válasz)
Elérkeztünk a letéréshez. A ködben megpillantottunk egy etetőt, pontosan addig volt kivehető az erdészeti út. Nagyjából a domborzatból megtippeltük merre ereszkedjünk le. Nagyon izgalmas volt újra ködben lenni. A hegynek az északi oldalán voltunk, ezt érezni is lehetett, mert egyre nedvesebb lett a talaj és a köveket, fákat mindenhol moha fedte. Gyönyörű látvány volt. Szeretem megsimogatni a moha lepte köveket, vagy éppen fákat. Egy gyönyörű szikla fal keresztezte utunkat lefelé. Ez is tiszta moha volt és erősen keresgélnünk kellett, hogy merre is kerüljük ki, mert elég magas és csúszós volt ahhoz, hogy lemásszunk rajta. Végül sikerült valahol a fal mellett lekapaszkodni. Örültem, hogy eltévesztettük az utat és ilyen gyönyörű helyeket fedeztünk fel. Igazi vadregényes tájban éreztem magam, ahol semmi nyoma a civilizációnak (ezért előnyös, ha van az embernek gps-e, azzal könnyen betájolja magát toronyiránt és uccu neki).
Hamarosan azért meghallottuk, hogy közel van a turista út, ugyanis a patak csobogás mellett egy száguldó autó hangját hallottuk, látni semmit se láttunk a ködből. Leérkeztünk újra a Kemence-patak partjára, csak most jóval lejjebb keresztezte utunkat. Átkeltünk rajta, bár nem volt olyan egyszerű mint korábban, hiszen itt már jóval több víz volt benne. A Kemence felé vezető betonúton a sárga kör jelzésig sétáltunk, aztán arra rátérve újabb nagy kaptató következett egészen a sárga keresztig. Itt felmértük a helyzetünket, hogy van még elég idő a buszig, ami 18.30-kor indult Bernecebarátiból, így megpihentünk egy picit. A nap gyönyörűre festette az ég alját. Mivel újra egy hegygerincen voltunk, így jól láthattuk a naplementét, azonban hamar ránk is sötétedet. Innen már nem sok kellett és elértük azt a kerékpárral nagyon jól járható utat, ami bevitt Bernecebarátiba. A busz indulásáig a helyi kocsmába tértünk be melegedni. Beszélgetni kezdtünk az egyik helyi lakossal, aki mesélt egy kicsit a környékbeli vadászatokról, valamint az erdőkárról. Tőle tudtuk meg, hogy nagy valószínűséggel a favágók akikkel találkoztunk, Erdélyből érkezhettek és valószínűleg nagyon kevés pénzért vannak itt. Ők azok akik a karácsonyukat is fent töltik...
Remek túrát tudhatunk magunk mögött. Kalandban volt részünk bőven és megint új és gyönyörű arcait láttam a Börzsönynek..A kalandok folytatódnak! :)
2015 december 26.
További szép képek a túráról:
Túra útvonala:
Diósjenő - zöld sáv (Csóványosra) -- >Csóványos -- zöld sáv -->zöld kereszt (Bernecebaráti felé) -- >sárga kör -- > sárga kereszt -- > Bernecebaráti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése