Ipolytölgyes - Kóspallag - Zebegény

December 22.-én Bence barátommal fogtuk magunkat és újra átéltük a "kiszakadást". Jelenleg Bence az a cimbora, akivel elég könnyen összetudunk beszélni és kimenni a természetbe. Mindketten vágyunk rá. Próbálok arra figyelni, hogy mi ez a vágyódás oda bent, ha megvan lehet bejegyzem ide. Azt érzem ,hogy nagyon szeretném ezt a megélhetésemmel összekötni...

A túra ahogy az a címben is szerepel Ipolytölgyesről indult. Ahogy utaztunk ki, egész Vácig nagy köd lepett mindent. A Dunakanyarból semmi nem látszódott. Zebegény felé mutatkozott meg először a köd feloszlásának első jele azzal, hogy megpillantottunk egy-két kék foltot az égen. Titkon reméltük, hátha sikerül egy olyan túrát csinálni, amikor  kisétálunk a felhők fölé, s letekintve a völgybe  azt látjuk, mintha valaki egy paplannal takarta volna be a Dunakanyar völgyeit, ez azonban másképp alakult. Természetesen nembaj. Öröm minden ami ott történik. Gyönyörű volt látni, ahogy a völgy lassan elereszti a ködöt, az pedig elillan, s átadja helyét a napsugaraknak.

Ipolytölgyest nem nagyon néztük meg, inkább rögtön a hegyek felé vettük az irányt. Gyönyörű kis pincesoron kell behatolni a Börzsöny bugyraiba. Egy helyi család megszólított minket, érdeklődtek, hogy merre megyünk. Mindenféle kis történetet meséltek arról, hogyan hajtották a vadakat régen, mennyit szaladgáltak a környékbeli hegyeken és felhívták a figyelmünket, hogy bizony már hullajtják az állatok az agancsukat, szóval van esély, hogy találunk. Nekem ennyit kellett mondani, innentől kezdve minden második faág agancs gyanús volt. 

Pincesor 

Ipolytölgyes után 

Másik kedvenc hóbortom a "gyűjtögetés". Ennek is hamar sikerült előtörnie belőlem. Aki velem kirándul már megszokhatta, hogy miattam gyűjtögető kényszerpihenőket tartunk, mert én ha olyan falevelet, faágat, bogyót látok, ami jó valamire, akkor abból szeretek szedni. Most kettő hatalmas és borzasztóan szúrós csipkebogyó bokrot láttam meg mindjárt az utunk elején. Gyönyörű bokor. A fakó színekben levő szunnyadó növények között tündökölt a pirosas, vöröses bogyóival a bokor. Üde foltja a tájnak, na és milyen hasznos. A dér jól megcsípte már a bogyókat. Ízletes, puha, ragadós, rögtön ismerkedésbe kezdtem velük. Szedtem egy jó zacskóra valót. Legközelebb külön készülök dobozkával, mert attól féltem a zacskóban tárolás miatt Zebegényig csipkebogyó pép készül a táskámban.

Csipkebogyó bokor 

A gyűjtő pihenőnk után folytattuk utunkat fel a hegyekbe. Jól haladtunk, az idő pedig zseniális volt. Napsugarak simogatták az arcunk, néha nagyobb felületen is engedtem, hogy érintsen. Csodás érzés decemberben, a sok szürke városi nap után kilépni és engedni, hogy a napsugár csiklandozzon. Mélyeket  lélegezni a friss, tiszta, hűvös hegyilevegőből (alakul a válasz az elején leírt "vágyódás" kérdésére). 2015 végén azon az állásponton vagyok, hogy számomra ez az éltető, az úgynevezett "gondot űző kedves kincs". Sokat kalandozom írás közben, de ez a kalandozás vonz, hogy ide írjak. Ipolytölgyesről a piros négyzeten indultunk el, s haladtunk egészen míg a piros sávval nem találkoztunk. Itt egy picit eltévedtünk, de azért hál' istennek nem csak a turista utakat tudjuk olvasni a térképről, hanem a szinteket, völgyeket, amikből azért ha körbenéz az ember, illetve tudja körül belül merről jött, akkor könnyen betudja határolni hol is van. Ezt tettük mi is Bencével. Hamar visszataláltunk a tervezett útvonalunkra.

Vissza-vissza pillantva feltűnik az embernek, hogy milyen magasan van, s szinte el sem hiszi, hogy ennyit emelkedett ennyi idő alatt. Mi is ezt tapasztaltuk, szépen hagytuk magunk mögött az Ipoly-völgyet és mentünk fel Kis és a Nagy-Koppány felé.

A piros útvonal érinti a Gömbölyű-követ, melyről csodálatos kilátás nyílik a Magas-Börzsönyre. Szeretek a magasból letekinteni a mélybe és fel a még magasabb hegyekre.  Mielőtt felértünk volna a hegyre Bence hívta fel a figyelmemet két őzikére. Mikor észrevettem őket, ők már nyakukat nyújtva, meredtek ránk. Sokáig nem mozdultak, mint ahogy mi sem. Gyönyörű állatok. Nagyon szeretem mikor másodperceken keresztül csak csendben figyeljük egymást, vajon ő kicsoda? Vajon mit akar a másik? S egyszerre az állat elszalad. A patája alatt csakúgy ropognak a lehullott ágak, s zörögnek a falevelek, míg mind ez el nem halkul és mindenki folytatja útját.

Ezek ketten is így tettek. Egy darabig figyeltek, majd hopp megindultak. Még egyszer visszanéztek, felmértek újra bennünket, aztán végleg búcsút intettek.

Vissza a Gömbölyű-kőre.

Látkép a Gömbölyű-kőről

Érdekes infókat lehet találni ezeken a linkeken:

Börzsöny - http://borzsony.ipolyerdo.hu/borzsony

Magas-Börzsöny -https://hu.wikipedia.org/wiki/Magas-B%C3%B6rzs%C3%B6ny

Miután kigyönyörködtük magunkat tovább indultunk. A Kis-Koppányról is gyönyörű a kilátás, csak pontosan a másik irányba, A Dunakanyart, a Pilist, Visegrádi-hegységet és a Gerecsét. Ugye milyen szép sor, mindez egy pillantásra? Piros jelen tovább haladva beletorkollik utunk a kék + jelzésbe, s ott ahol a kék / kék + és a piros sáv találkoznak nekünk a kék +-on kell tovább haladni.

A Nagy-Koppány (522 m), sokban nem mutat mást, mint a Kis-Koppány. Természetesen innen is csodálatos a kilátás. A köd is ott ült a völgyekben, de az idő tiszta volt, messzire ellehetett látni. Itt volt az ideje egy falatozásnak. A nap pedig továbbra is sütött. Még most is melenget ha rágondolok.

Miután jóllaktunk, elkészültek a "csúcsfotók" és feltöltődtünk energiával, tovább indultunk Kóspallag felé. Itt nem részletezem milyen jeleket követve haladtunk, majd a végén akit érdekel, külön elolvashatja. 

Nagy-Koppány kilátás

Nagy-Koppány kilátás 

Gyönyörűen szerpentinezve kanyargó patak mellett, sűrű erdőben ereszkedtünk lefelé. Az idő még mindig nagyon kellemes volt, de lefelé azért már nem pólóban sétált az ember. Fölfelé megengedhető volt, hogy jól nekivetkőzve menjünk. Kóspallagra a tervek szerint érkeztünk, naplementére. Egy-két képet mellékelek ide is, nem áradozok, hogy milyen szép volt. 

Kóspallag - naplemente 

Innentől a hold követi utunkat

Egyértelmű volt, hogy megyünk tovább Zebegénybe. Hiába lesz sötét és sár, azért ez nem volt kizáró ok, hogy továbbhaladjunk. Csúszkáltunk nagyokat a sötétben, hiszen nem láttuk mire, vagy mibe lépünk. A hold nagyon sokat segített, lehetővé tette, hogy lámpa nélkül menjünk. Érdemes sétálni teliholdkor, figyelni a gondolatokat és a környezetet. Engem mindig megmozgat. Szeretem. Magamba tudok fordulni ilyenkor, de kint az erdőben ez egy jóleső állapot... 

Sikeresen elértük Zebegényt. Felkerestük a forrást, melyet kihagyhatatlannak tartok, ha Zebegényben járok. Friss, hideg vizében megmosakodtam, feltöltöttük palackunkat és elindultunk vissza, melegedni egy picit, a helyi kocsmába. Nagyon szeretek ilyenkor belépni egy zárt közösség kocsmájába, leülni és figyelni a beszélgetéseket. Favágók, erdészek, háziasszonyok érdekes napi élménybeszámolóikból egy keveset elcsípni. Néha aztán szóba is elegyedünk. Megkérdezik honnan jöttünk, merre megyünk, s vidáman elbeszélgetünk az erdőről, vagy éppen a Börzsönyről. 

Zebegény - Római Katolikus templom

A végére egy kis ez az a túráról, amikkel már nem szerettem volna jobban szétszabdalni a leírást, de mégis kedvem van idecsatolni. 

Holnap folytatjuk Bencével Börzsönyi kalandjainkat, remélem újabb gazdag élményekkel teli bejegyzést készíthetek utána! :) 

Jelzések: 

Ipolytölgyes piros sáv --> kék plusz / piros sáv közös szakasz -- > kék plusz (Nagy-Koppány) -- > sárga és zöld plusz közös szakasz -- > zöld pluszon tovább -- >sárga sáv (Kóspallag felé) -- Kóspallag -- >kék sávon Zebegény felé -- >Zebegény