Bihar túra - Nagyváradi éjszaka

14.40-kor indult a vonat a Keleti-pályaudvarról. Igazi, hamisítatlan intercity vagonokkal. Az ember Nagyváradon és Kolozsváron át Brassóig, vagy Marosvásárhelyig robogó vonatok közül válogathat. Ez a kora délutáni járat Brassóig zakatol. 20.20-ra írja az érkezést a menetrend. Kérdés volt bennem, hogy vajon az 1 óra eltolódást a menetrendbe belekalkulálták és ottani időszámítás szerint írták ki a menetrendet, vagy pedig itteni. Előzetes várakozásaim alapján tehát Román időszerint 21.20-ra érkeztem volna Nagyváradra, ami itteni idő szerint 20.20. A dolog végül úgy alakult, hogy a határ előtt az egyik mellettem ülő pár beszélgetéséből csíptem el egy momentumot. Arról bosszankodtak, hogy "már megint miért állunk?"

"Folyton késik ez a fránya vonat."

"Nem érünk oda 20.20-ra Nagyváradra." Ekkor eset le, hogy akkor a menetrendbe az időátállítás is bele lett kalkulálva, illetve megtudtam, hogy késik a vonat. Őszintén szólva én majd végig aludtam, vagy olvastam, az idővel nem nagyon törődtem. Mit is törődjek, hiszen én az időt otthon hagytam, nem kell nekem. Teljesen mindegy mikor érek Nagyváradra, nincsenek tervek. Megyek azt kész. Mivel az esti órákban volt várható az érkezésem Nagyváradra, így azt sejtettem, hogy ez egy városi éjszakázás lesz, mert sötétben már kevés eséllyel fogok tudni a Bihar-hegyek irányába eljutni. Stoppolni ilyenkor már esélytelen, gyalog pedig nem szerettem volna menni, mert bevallom roskadásig voltam pakolva és csak úgy sajgott a derekam a táska alatt...

A vonat késett annyit, hogy 21.20-ra érkeztem meg Nagyváradra. Leszálltam a vonatról és akkor kezdetét vette a szabad improvizáció. Semmi sem kötelező, de egy pár dolgot el kell intézzek, ezt tudtam. Enni szerettem volna, pénzt váltani, kicsit feltérképezni, hogy hajnalba melyik irányba is kell elhagyjam a várost és egy jó alvásra is vágytam. Az vasútállomás mellet, akárcsak Miskolcon, vagy Debrecenbe, ott a villamos. Megpillantottam egy pénzváltót is, odamentem, hátha tudok ott pénzt váltani. Mindenképpen el kellett intéznem, mert a hegyekben nem lehet váltani, vagyis ahova megyek, ott jó eséllyel nem lesz ilyen lehetőség! A pénzváltó persze bezárt, már 17.00-kor...Egy másik nagybatyús srácot pillantottam meg. Ő is váltani jött. Hamar összebiccentettünk, majd bemutatkoztunk egymásnak. Thomas, Dániából. Utazgat Európában erre-arra. Most épp Nagyváradra vetette a sors. Javasolt nekem egy szállás lehetőséget, ahova ő is megy. Én megköszöntem, de tudtam, hogy költeni nem szeretnék szállásra, ha már ott roskadok a "házam" súlya alatt, akkor vagy abban alszom, vagy valami parkban. Illedelmesen megköszöntem neki az invitálást és további jó utat kívántunk egymásnak, én leléceltem. Igazából társaságra se nagyon vágytam. Jó volt egyedül.
A centrum felirat irányába indultam el, remélve, hogy ott találok valamilyen váltót. Hamar rábukkantam arra a térre, ahol a télen megálltunk mert a sofőrünk társa valamit vásárolt egy patikában. Felismertem a patikát és a teret. No gondoltam, egy biztos pont már van, illetve kettő, mert az állomás is az. A centrumba beérve viszonylag nagy sürgés forgással találkoztam. Jártak keltek a turisták, helyiek vegyesen.

Sok éttermet, kocsmát láttam nyitva, ahonnan az olimpia hangjai szűrődtek ki. Pénzváltó is sok volt, de ezek mindegyike zárva fogadott. Lassan kezdtem tanácstalan lenni és feladni a váltást, de persze azért eldöntöttem, hogy kérdezősködöm. Így is tettem. Hamar megtudtam, hogy tudok majd váltani, mert vannak nem is olyan messze 0-24-es váltók. Hát persze, Magyarország felé menő főúton nem nehéz találni, hiszen közel a határ. Ezt a küldetést le is tudtam.

Mielőtt még kiválasztottam volna az alvóhelyet, gondoltam valahol feltöltöm teljesen a telefonom aksiját, hogy azzal kihúzzam hazáig. Korábbi keresgéléseim során egy McDonalds-ra bukkantam, ami sokáig nyitva volt, de semmi kedvem sem volt oda bemenni. A hidat, melyről a fenti fotó is készült már majdnem teljesen felújították, de azért még mindenféle eszköz csak úgy szabadon ott volt hagyva. Ekkor lettem figyelmes arra, hogy az áram boxot is kint hagyták, amiből fesztiválokon is prímán lehet tölteni a telefont, így úgy döntöttem, ezt használom fel. 

Amíg a telefonom szuflát kapott, addig én is táplálkoztam egy keveset és tanulmányoztam a térképeket. Legszebb reményeim szerint 24 óra múlva már a saját sátramban fogok nyugovóra térni, fent a hegyek közt, a vadonban. Már nagyon vártam, de előtte még Nagyváradon kellett egy helyet találnom, ahol szunnyadhatok egy keveset. Ahogy a pénzváltóból sétáltam vissza a centrumba, elmentem egy park mellett, amit megfelelőnek ítéltem az alvásra. Miután a telefonom feltöltődött, vettem egy új lendületet, még egyszer felerőltettem magamra a batyumat és elindultam a parkba. Voltak aggodalmaim az éjszakával kapcsolatban és míg lehajtottam fejem elég sok olyan alak ment el mellettem, akik közt azért elgondolkodtató aludni. Nem vagyok előítéletes és elég fáradt is voltam, így mindenféle aggodalom nélkül elaludtam.A pénzemet és egyéb értékeimet övtáskástul a hálózsákomba rejtettem, hogy ha valaki éppen azt keresné, akkor azt már nagyon testközelbe kelljen megtennie, amire én pedig vélhetően felébredek. Először a padon süppedtem, majd miután elegem lett a kényelmetlenségből, a földre vágtam a polifoamom és egy gesztenyefa tövében folytattam az alvást. Kellemes idő volt, se nem hideg, se nem meleg, pont megfelelő egy alváshoz. Néha érzékeltem némi mozgást körülöttem. Főleg telefonjukba merülő fiatalok mentek el mellettem, akiktől azért nem tartottam. Az izgalmak akkor kezdődtek, amikor arra keltem, hogy valami szuszog mellettem. Egy idősödő fickó volt. Amolyan "utca embere" kinézete volt. Arra lettem figyelmes, hogy ott szaglászik valamit a táskám fölött. Őszintén szólva nagyon megijedtem. Amikor látta, hogy én is felébredek, akkor gyorsan tovább indult. Nem beszélt semmit, csak morgott és motyogott valamit. Ijesztő élmény volt. Innentől fogva nem nagyon ment az alvás. Visszafeküdtem a padra, ahol a fáradtság miatt sikerült újra álomba szenderülni. Következő ébredésem során láttam meg, hogy a fickó vissza jött és ott ül tőlem két, három padra és figyel. Kiment az álom! Ébren feküdtem a padon és egy ideig méregettük egymást a fickóval. Kis idő múlva (bár nagyon fáradt voltam), hajnal 4 óra magasságában azon gondolkodtam, keressek e egy másik helyet és aludjak e még, vagy ha már felkerekedek, akkor induljak el a hegyek felé? Töprengve szedtem össze a cókmókomat és indultam el az állomásra, ahol gondoltam megkérdezem, hogy vonattal tudok e közeledni a hegyek felé...