Bihar túra - bevezető

Újra olyan dolgot teszek, amit már régen, mégpedig egy túraleírást készítek, mert mostanában ért olyan, amit úgy érzem érdemes kiírnom. Kalandok mindig érik az embert, de nem arról szól azért ez a blog, hogy mindent ide tárjak, hanem csak szépen óvatosan (ahogy azt a legutóbb közölt versembe is írtam), óvatosan. 

Merre is kalandoztam? 

A címből kiolvasható, BIHAR TÚRA. Talán van olyan ember, aki elolvasta a téli bejegyzéseimet is, amiben vársonkolyosi kalandomról számoltam be, amely szintén a Bihar-hegységben található, de egy másik részén. Az a bejegyzés egy, nagy bejegyzés lett, amely közé képeket is szúrtam. Most is hasonló módon fogok eljárni, tehát kalandjaimat mesélem el, miközben leírom merre jártam és mutatok képeket is. Szeretném hasznos tapasztalataimat is leírni, mert előtte bennem is sok kérdés volt a hegységgel kapcsolatban és egyáltalán Romániával kapcsolatba, melyre azért részben kaptam választ. Ezeket a válaszokat pedig nem tartom magamban, hátha más is feltudja használni őket. Ne gondoljatok eget rengető dolgokra, legfőképpen utazás, stoppolás, tömegközlekedés, víz ihatósága, medvék és a helyiek. Ezekben  vagy a hiányukban kezdtem el tapasztalatot szerezni és szeretném is ezt folytatni. 

A bejegyzéseket több fejezetben fogom lejegyezni, mert ha nem így tennék, akkor  mindenki megbolondulna, mire végig olvasná azt a hosszú történés sort, amit levetek, feltéve ha az írója mielőtt befejezné bele nem hunyna. Szóval ennyi bevezető szerű szövegelés után láthatjátok, hogy ez a BEVEZETŐ. Agyon marketingeltem a dolgot, még a "medve" szót is beletettem, de sajnos ilyen izgalmas fejezetet nem fogok megosztani, melynek az a címe, hogy "találkozásom a medvével", mert nem találkoztam vele/velük, de azért érdeklődtem róluk, tehát említésbe kerülnek. A találkozós fejezetet még hagyom a sorsnak, hogy egyszer majd megtörténjen. 

Elindul tehát a Bihar túrás bejegyzéseim írása, amelyeket amikor éppen lesz időm, este egy pohár bor mellett majd mindig egy-egy részletet megosztok a kalandokból. Sajnos most egészségügyi okokból nem kísérem vörös borral ezt a bejegyzést, de majd az utolsó bejegyzések egyikében erre is választ adok.. 

Miért mentem ki?  

A téli kalandból hazajövet tudtam, hogy szeretnék visszamenni, amikor csak lehet. Megismerni minél szélesebb körben és kiengedni a szeretetemet ott a hegyek között. Alapvetően is nagyon szeretem ezt csinálni, a lakóhelyemhez közeli hegyekbe járok is rendszeresen magamba szívni a természetet és örömködni a szeretetben. Valahogy ilyenkor tudom azt érezni, hogy szeretek. Igazán szeretek. És ez segít abban, hogy szeressek mindig. Mert az van, a szeretet. De még mielőtt elmennék a filozófia irányába, vissza a témához. Belém bújt tehát a kis kiránduló ördög és folyton piszkálódott, hogy 

"menjél má!" 

"mire vársz??"
és az utóbbi időben sok olyan dolog fel is gyülemlett az agyamba, lelkembe, fejembe, amiket szerettem volna megemészteni és megoldást találni rájuk. Tehát most  "terápiát" írtam fel magamnak, amit már nem a Börzsönybe kerestem, hanem valahol egészen máshol. 

Ezek a legfontosabb dolgok, amik miatt legfőképpen kimentem és így utólag állíthatom, hogy nagyon megindítottak és rengeteg dologra választ kaptam. Ha valaki ezen sorok elolvasása után azt érzi ő is hasonló cipőben van, akkor nagyon tudom ajánlani, hogy fogja magát és menjen el kalandozni, mert elég nagy eséllyel feltölti az embert és választ is jó eséllyel lehet találni sok dologra. Drognak is nevezhetném, de az én testemnek és lelkemnek jobban eső hatása van egy ilyen tettnek, mintha drogoznék, s annak hatására "tripelnék". Annak is megvan a varázsa, de az egy másik fejezet, nem ide való téma. 

Szerény Dunakesziről tűztem ki, az egyébként nem oly távoli Pádis-fensíkot célpontnak. Tehát minden innen indult, augusztus 9-én, amikor nekivágtam a hegyeknek... 

Bevezetésnek ennyit gondoltam írni. Szépen rövid időszakonként jegyzem majd le kalandjaimat, amíg még frissek és ropogósak. Addig is szépeket!