Kicsit több és egy hónap, s újra itt a Waldorfeszt, az
ötödik. Huh, megérkezett az ismerős „rémálmodás”, amikor valamilyen hibát,
rossz dolgot álmodok a fesztivállal kapcsolatban. Ez még fokozódik, mikor az
egyéb lélekben-szívben érzett problémákat is mellészövi az agyam, ilyenkor
aztán csak kapkodok a levegő után és keresem az utat kétségbeesetten, vissza a
valóságba.
Fárasztó sokáig nem pihentetőt aludni. Leginkább ezért
várom, hogy lefusson ez a projekt, hogy nyugodtan, stresszmentesen pihenjek. Ez
természetes, nem azt jelenti, hogy kiszerettem volna, szerintem én elég nehezen
szeretek ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése