Mindenki ezt kérdezi, bárhova betoppanok. Biciklis szerkó,
75 literes táska. Balázs, te merre mész? Költözni készülsz?
Nem, közel sem, illetve mégis, de még nincsen meg a hova.
Ilyen az életvitelem most. Mondhatnám, hogy gyakorlok a nyárra, amikor majd a
tényleg bőven túl pakolt 75 literes táskával, oldalamon gitárral veszem célba a
világot.
A táska egész egyszerűen azért ilyen nagy, mert sokszor egy
napra jut annyi féle program, mint azt máskor egy, vagy két hétvégére se. Két
alap tényállás van. Az egyik, hogy nagyon szeretek biciklizni és alig vagyok
hajlandó más eszközzel közlekedni. Pesten belül ki van zárva. A vonatot
szeretem, mert az praktikus, gyors (általában) és kényelmes. Jó találkozni a
biciklis arcokkal. A másik dolog pedig, hogy munkába menet leizzadok és a
munkahelyemen nem feltétlen díjaznák, ha a szagos ruhámba illegnék-billegnék.
Tehát viszem magammal a biciklis szerkót (hidegre is készülve) és olyan ruhát,
amivel a munkában is a „dolgos bazsa” megjelenéssel tudok élni. Átlagos napon
ezen kívül vagy zenélek még este, vagy megbeszélés van, vagy angol. Mindre
valamilyen plusz eszközt kell vigyek. A mai nap szépsége, hogy kórus koncert
lesz, ami azt jelenti, hogy kották és fellépő szerkó is van nálam, de a
praktikusság kedvéért utóbbi ötvöződik a munka szerkóval. Kórus koncert után
Waldorfeszt megbeszélés lesz, vagyis itt a laptop is és füzetek, naptár.
Mi kell még? Feleslegesnek egyiket sem tudnám mondani, hát
ezért vagyok megpakolva.
Készülök a Tátrába teherhordó fiúnak. Még nem tudatos, de
hasznom is lehet ebből az életvitelből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése