Csavarodott memo

Szükségem van éjjeli sétára mostanság. Függőben hagyni mindent és gyalogosan bóklászni egyet. Futnék is, de most arra nincsen energia készlet. Elég most a séta. Miután vasárnap óta hordozott lassú defekttel kibekkeltem az elmúlt napokat és végre meg is javítottam (tegnap is ezt hittem), most a bicikli sem esik jól. Amikor elfáradok, akkor elkezd iszonyatosan kényelmetlen lenni. Ezen nem segít sem párnás nadrág,sem kisebb súly a hátra (pedig erre is figyelek most), ezen az segít, ha kicsit pihentetem, nyújtok és élvezem a talajjal a kapcsolatot. Sétálás közben jobban kizökkenek a mindennapi menetből. Nyomaszt, hogy nincsen annyi időm most, mint amennyi feladatom, de ezt lehet én beszélem be magamnak. Na mindegy. Most már teljesen folyik a hajrá és ezt érzem is, minden porcikámban. Izgulok. Ez minden évben így lesz? Mindenesetre bátorságot és stressz tűrő képességeket most igazán az egekig fejleszthetem. Kevés alvás, rendszertelen bioritmus. Sok Goran Bregovicot és Parno Grasztot hallgatok, hátha azok fűtenek. Persze fűt az is ami lesz, csak az izgalom palástot tesz rá. Viselem a palástot és örömmel várom ami lesz, akkor is, ha ez az állapot még jobban fokozódik.

A ma esti sétám majdnem éjjeli plakátozásba ment át, de úgy döntöttem azt holnapra halasztom. Holnap plakátozás Pesten és keszin, ma pedig a séta. Telibe sütött a hold teljessége. A panelek között szlalomoztam, íves árnyékot vetettek a beton emelvények a járdára. Csendes minden. Berregő légkondik és egy-egy kutyát sétáltató párocska flangál az utcán. Én pedig köztük, sálba burkolózva eresztem ki a gőzt. Szedem össze a gondolatokat és tervezem a korai kelést. A feladatokat ilyenkor bent hagyom a szobámba a kis füzetembe jegyezve, mondván „jó lesz az majd hajnalban, csak tudja felkelni”.
Megyek is, hogy holnap folytatódjon tovább. 

Ez a dal pedig mostanában 0-24-ben ott van a fülemben. Nagyon megtetszett.
Kispál és a Borz - Eltalált állat