Hinta

Óvodásként és kisiskolásként sokat ültem az ajtófélfába fúrt kampóról lelógó gyűrűbe. Nagyon szerettem hintázni. Volt egy Sebő Ferenc lemezünk 'Galagonya' a címe. Többnyire azt hallgattam a hintázás mellé. Betettem én gyorsan felpattantam és végig énekeltem az egészet. Sebő nekem akkoriban nagy példaképem volt. Mikor itt zenélt Dunakeszin a művházban, megkértem anyukámat, hogy vigyen el a koncertjére. Dunaparti sétáink alkalmával azt játszottam, hogy én vagyok Sebő. Énekeltem és a földről felvettem faágak voltak a hangszereim. "Játszottam" tekerőlanton, gitáron, furulyán, szerencsére azóta kettőn játszom is, a tekerő lant helyett pedig csellózni tudok.

Most hétvégén, kimerülten ültem a versvonaton, már igazán nem volt nagy feladat, minden ment a maga medrében, Sebő ült le mellém. Napközben is beszélgettünk már, de most ez igazán jól esett. Leült és Weöres Sándorról kezdett el mesélni. Mindketten nagyon fáradtak voltunk, de nagyon kellemeset beszélgettünk. Szeretem a munkámat és örülök, hogy ilyen emberekkel dolgozhatok együtt. Hintázni ugyan rég hintáztam, de most felidézem azokat a Sebő dalokat.