Önértékelés

Ha valamiben lehet még fejlődni biztosan, akkor az-az önértékelés. Vajon ennek mi az egészséges iránya? Ki hogyan helyezi el magát a világban? Szeretnék erről beszélgetni, mint ahogy sok minden másról. A régebbi énem biztosan most egy csalódott, szomorkás, behúzódó bejegyzést írt volna. Érzelmileg nem állok messze, de mindennek van 

napos oldala, mint ahogy ennek is. Rózsi mondta korábban nekem, hogy "Balázs, örülj neki, hogy vannak érzelmeid". Igen, örülök és azzal sincsen bajom, hogy viszonylag érzékeny vagyok. Ilyen lettem és kész. Valami olyasmi a célom, hogy ha megismerek valakit, vagy a hozzám közel lévő személynek merjek bátran Balázs lenni és ne engedjem győzedelmeskedni azokat az érzéseket, hogy "én úgyis mindenki számára másodrangú vagyok", elhiggyem, hogy ha Balázs vagyok az valakinek tud akár jó is lenni. Az valakinek jó? Érdekes, hogy ha éppen csak amolyan "sima" emberi viszony van valakivel, akkor nincsenek ilyen gondolataim és érzéseim, ott mintha nem lenne tétje a dolognak. Biztos sokan vannak így, nem tudom. Szóval próbálom csinálni a dolgaim, ahogy jól esik, de mivel az érzések mögötte sokszor kellemetlenek, mert nem vagyok benne magabiztossággal, ezért többször ér csalódás.

Tegnap beültem a mászóterembe egy előadásra. Csupa olyan ember közé, akik kedvesek, nyitottak, van valami közös érdeklődés, közös rezgés. A Tátráról szólt és a téli mászásokról. Iszonyatosan jól esett hallgatni a történeteket és mivel én könnyen vizualizálom a dolgokat már el is képzeltem magamat, ahogy én is megyek a hegyekbe. 3 óra autóval. Az autózás nekem nem lesz meg, így az utazás is több lesz, de szerintem elkezdeni már lájtosan idén is elkezdeném, vagy fogalmazzak úgy, hogy a Fátrával már elkezdődött? Igen, ez is jól cseng és az bizony már egy remek felkészítő kirándulás volt (a beszámolóval lassan haladok). Egyelőre nem mászni, hanem inkább gyalogosan túrázni, majd ha meglesz a tanfolyamom, akkor utána jöhetnek a karabinerek és a kötelek.

Jót tett nekem ez a program, a mászás önmagában mindig jót tesz! :)

Szépen mesélt a srác arról, hogyan és miket mászott szezonról szezonra, hogy fordult ki a lába, hogy élte túl a lavinát és hogyan vágott bele még az akkor barátnőjével, ma már feleségével a kalandozásba. Ismeretlen példakép. Reményekkel teli jöttem ki. Hátha én is egyszer leszek hasonló élethelyzetben. Egyáltalán nem lehetetlen és azt hiszem konkrét célom is és ahogy ezt elképzelem máris mosolygok, indulhat a nap! :)